9.fejezet

Sziasztok! Itt is lenne a 9.fejezet, remélem tetszeni fog nektek. Ha tetszett, akkor kérlek hagyjatok magatok után valamilyen nyomot. Köszönöm a rengeteg oldalmegtekintést és a kommenteket. Jó olvasást! 

Nekem ez nem megy...

Az elmúlt napokat Holmes Chapel-be töltöttük, ami feltöltött egy kicsit. Jó érzés volt újra „itthon” lenni, visszajöttek a kiskori emlékeim. Gemmával és Harry-vel általában az erdőben voltunk, ahogy kiskorunkban is, mert ott van egy játszótér. Jó sok ismerőssel összefutottunk itt, akik mosolyogva néztek minket, és gratuláltak nekünk Harry-vel, mint valami friss házasoknak.

Utolsó éjszaka Gemmával bezárkóztunk az ő szobájába, hogy csajos estét tartsunk. Jó pár csomag chips, és gumicukor hevert összevissza. Valami filmet is elindítottunk, de nem is figyeltünk rá, inkább beszélgettünk.

-          Nem fura? – kérdezte tőlem Gemma.

-          Micsoda? – néztem rá kérdőn.

-          Hogy már ismer a világ, nagyjából – mosolyodott el halványan.

-          Hát fura, de nem tudok mit csinálni. Nem fogok emiatt szakítani Harry-vel, vagy ilyesmi, de ezt tudod. Megijeszt a helyzet inkább – húztam el a számat. – Neked nehéz volt? – kérdeztem vissza.

-          Eleinte igen, de idővel hozzászoksz majd. Bár nyilván azért más, mert te a barátnője vagy – mondta.

-          Igen, és pont ettől félek. Én a barátnője vagyok, és most minden rajongó azt hiszi, hogy én elvettem tőlük Harry-t, pedig ez nem így van… én nem akarom elvenni tőlük – mondtam kicsit szomorúan.

-          Jajj, Audry emiatt nehogy rosszul érezd magad. A rajongók már azokat is kicsinálják, akik csak rá néztek Harry-re… néhányuk nagyon gonosz, de ne foglalkozz velük! Ott van neked Harry, aki szeret és hidd el, hogy Harry mindig ki fog állni melletted, és soha nem fogja hagyni, hogy rossz legyen neked. És én sem – bólogatott Gemma, szavai pedig picit megnyugtattak.

-          Tudom Gem, és ennek nagyon is örülök, de tudod, hogy én lelkileg nem vagyok olyan erős – hajtottam le a fejemet.

-          Audry, nehogy szomorkodj. Gondolj már bele, holnap megyünk turnézni, mennyi helyre eljuthatunk már, és ne a rajongókkal foglalkozz, hanem a szerelmeddel, velem, és a fiúkkal – csúszott közelebb Gem, és átölelt.

-          Nagyon szeretlek Gemma – öleltem át szorosabban.

-          Én is Téged – mosolyodott el.

Gemma szavai megnyugtattak, és próbáltam nem a csúnya hozzászólásokra gondolni.

Legjobb barátnőmmel természetesen hajnali 4 körül alhattunk el, ezért másnap 3 óra volt mire felkeltünk.

-          Jó reggelt – csoszogtunk be a konyhába, ahol csak Anne állt.

-          Sziasztok lányok – nevetett fel, mikor meglátta a fejünket. – Harry elment valami papírokat intéz, este 7-kor indultok – mondta.

-          Oké – bólintott Gem, majd elém tolt egy kávét.

A forró folyadéktól hamar éberebbnek éreztem magam. Reggeli után már indultunk is pakolni. Illetve csak Gemma pakolt, mert én már úgy jöttem ide, hogy összepakoltam.

Ma kocsival Londonba megyünk, és az első pár napot még nem hotel-be töltjük, hanem a fiúk Londoni házába. A pontos útitervet még nem néztem meg, szóval nem tudom mi London után a következő állomás.

6 órakor jutottam el odáig, hogy le is zuhanyozzak. Gemma ment utánam, szóval gyorsan felöltöztem és sminkeltem, majd lementem a konyhába. Fél 7 volt mire Harry hazaért.

 - Szia picim – adott egy hosszú csókot ajkaimra, majd indult tovább a kávéfőző felé.

 - Milyen napod volt? – érdeklődtem.

 - Elintéztem a papírokat, minden okés. A fiúk már ott vannak a házba – mosolygott.

 - Tényleg… most akkor hogy lesz? – kérdeztem tőle.

 - Londonba lesz 2 koncert, utána megyünk Cardiff-ba – nézte a papírokat, majd miután megválaszolta kérdésemet lerakta azokat.

Felmentem a szobába, még összeszedtem a cuccokat, és miután lecipeltük a bőröndöket Gemmával, elköszöntünk anyuéktól.

-          Nagyon vigyázz magadra kincsem, hívj ha tudsz, és ne foglalkozz a többi emberrel, csak velük – nézett Harry-ékre.

-          Jólvan anyu – öleltem át.

-          Te pedig vigyázz rá – nézett nevetve Harry-re.

-          Ezt kérni sem kell – átölelte anyut, majd felkapta a táskáját, másik kezével pedig megfogta az én kezemet.

Még egyszer rámosolyogtam anyura, majd kimentünk, és beszálltunk a kocsiba.

A kocsiút csendesen telt, halk zene szólt a rádióból, és mindenki az utat bámulta.

10 óra volt mire odaértünk, és majdnem leesett az állam, mikor megláttam, hogy mekkora az ő házuk. Jó, számítottam rá, de azért mégis.

 - Mekkora ez a ház – néztem Harry-re, aki csak elnevette magát. – És én itt fogok lakni? – kérdeztem. Jó, csak ideiglenesen pár napig, de akkor is.

 - Kicsim, kapard össze az álladat, és gyere be – zárta le a kocsit.

Kis idő után sikerült betalálnom a házba, ami belülről még jobban nézett ki. Zayn és Liam a konyhába tevékenykedtek. Niall és Louis pedig valami videó játékon játszottak.

-          Sziasztok – mentem először a konyhába. Mindenkit szép sorjába megöleltem, majd leültem a kanapéra, Niall mellé.

-          Kipróbálod? – kérdezte Niall, és felém tartotta a konzolt.

-          Inkább csak nézem – nevettem fel. Régebben Harry próbált tanítani, hogy kell velük játszani, de totál hülye voltam belőle. A mellettem ülő szőke fiú megrántotta a vállát, majd újra játszani kezdett.

Nem sokkal később a többiek is megérkeztek, a fiúk játszottak, mi Gemmával pedig figyeltük őket.

-          Holnap mi lesz? – érdeklődött Gem.

-          1-re megyünk egy interjúra, utána próba és utána koncert – világosított fel minket Zayn.

-          Akkor elég ha a koncertre oda megyünk, nem? – kérdezte Gemma.

-          Persze – bólintott Lou.

-          Hú, One Direction koncertre mehetek? El sem hiszem – ugráltam, mint egy kislány, a fiúk pedig megállás nélkül nevettek rajtam.

Éjfél volt, mire mindenki aludni készült.

-          Alszol velem? – kérdezte tőlem egy kicsit félve Harry. Bár kiskoromba sokat aludtam vele, mióta újra találkoztunk, még nem. És azért így mégis más.

-          Igen – öleltem át, és egy hosszú csók után Harry szobájába mentünk.

Egy kicsit fura érzés volt, hogy Harry mellett feküdtem. Nem tudtam, hogy most hozzá bújjak, vagy mit csináljak, de Harry megoldott mindent.

Lassan közelebb húzódott hozzám, én pedig automatikusan átöleltem őt, és hozzábújtam. Vagy 5 percig rendezkedtem magam, Harry-t és a takarómat, mire megfelelő helyet alakítottam ki magamnak.

-          Elhelyezkedtél? – nevetett fel halkan Harry.

-          Igen – mosolyodtam el, amit ő nyilván nem láthatott. Még egyszer megcsókoltam őt, és pár perc múlva már aludtam is.

Reggel 11 óra volt, mire felkeltem. Harry mellettem volt, már ébren és a telefonját babrálta, de mikor meglátta, hogy felkeltem, letette azt.

-          Jó reggelt – csókolt meg.

-          Neked is – mosolyogtam rá. – Mikor indultok?

-          12-kor – húzta el a száját.

-          És nekünk hányra is kell odamenni? – érdeklődtem, miközbe mellkasára feküdtem.

-          9-kor kezdődik a koncert, szóval szerintem fél 8 körül elég, és akkor tudunk egy kicsit együtt lenni – puszilt bele a hajamba.

-          Oké – mosolyodtam el. – A rajongók nem fognak megenni?  - húztam el a számat, mert megint kaptam már gonosz kommentet, üzenetet a fanoktól.

-          Nem tudom, de lesznek őrök, úgyhogy nyugi – ölelt át. – Nekem készülődnöm kell, kicsim – hajolt oda, hogy hosszasan megcsókoljon.

-          Akkor lemegyek reggelizni – keltem ki az ágyból, felvettem a köntösömet, majd leindultam.

A nappaliba csak Gemma ült, gondolom a többiek már készülődnek.

 - Jó reggelt – kiabáltam oda neki, majd a hütő felé vettem az irányt.

 - Neked is – pattant fel, és odajött hozzám. – Ma nem megyünk be a városba? Akarok pár cuccot venni – kérdezte.

 - De, persze. Nekem is jól jönne pár új dolog – bólintottam, majd kipakoltam a reggelimet, ami nutellás kenyér volt.

 - Akkor majd elkérem valaki kulcsát – nevetett fel.

Reggeli közben elköszöntem Harry-től, és a többiektől akik már meg is indultak, szóval tök üres volt a ház. Niall odaadta nekünk a kocsiját, ami jól jött, hiszen nem kell majd a tömegközlekedéssel hülyéskednünk. Harry egy testőrt is küldeni akart mellénk, de lebeszéltük róla, csak túl éljük valahogy…

Reggeli után gyorsan elkészültünk, és már indultunk is. Nem sokat mentünk, mikor leparkoltunk egy bevásárló központ előtt.

A rövid vásárlásból, elég hosszú lett. Majdnem minden boltba bementünk, és vettünk valamit. Igazi csajos nap volt, és a rajongók sem öltek meg minket. Bár jó páran odajöttek hozzánk, van aki még képet is akart velem csinálni, ami nekem még mindig furcsa, hiszen nem csináltam semmit. Voltak akik gratuláltak nekem, és Harry-nek, ami jól esett.

Hazaérve ettünk, és készülődtünk. Egy fekete farmert, és egy sötétkék felsőt vettem fel. Sminkeltem egy picit, és a hajamat pedig csak simán hagytam. 7-kor indultunk el a koncert helyszínére, viszont arra egyáltalán nem számítottam, ami ott várt…

Már messziről ki lehetett szúrni a hatalmas tömeget, és az arénát. Nem volt hátsó bejárat, ezért elől kellett bemennünk, ami elég nehéz volt.

A tömegbe érve mindenki felismert, voltak akik mosolyogtak, és voltak akik nekem akartak jönni.

 ’ Audrina, te ribanc ’ – hallottam ki a tömegből, és nem kicsit megrémültem. Hiszen itt van nem tudom hány ezer ember, akik ribancnak tartanak, csak azért mert én Harry barátnője vagyok.

Lehajtott fejjel, Gemma kezét szorongatva lassan bejutottunk az arénába.

-          Jól vagy? – fordult felém Gemma miközben átölelt. Bent is hallatszódott a sikítozó tömeg, és a fülemben csengett a rajongó mondata.

-          Nekem ez nem megy… - sóhajtottam fel, és próbáltam lenyugtatni magam, hogy ne sírjak.