4.fejezet

Szeretlek

Az éjszakám valami borzalmas volt… vihar volt, amitől amúgy is félek, ezért konkrétan nem aludtam semmit. Reggel mikor Dave bejött, és meglátta, hogy fent vagyok hívott segíteni.

-         Valami baj van? – kérdezte tőlem mikor kiértünk az udvarra.

-         Nem, nincsen… csak viharban nem igazán tudok aludni – mondtam szomorúan.

-         Ja, értem. Felkelted a fiúkat? – mutatott az ajtajukra, én pedig bólintottam. Visszasétáltam az említett szobához, és halkan benyitottam. A kupi ami ott fogadott, már meg sem lepett, hiszen már jártam itt. Liam-on kívül mindenki aludt, így kíváncsian néztem rá.

-         Hát te? – suttogtam és leültem mellé.

-         Korán kelő vagyok – húzta el a száját. – És te?

-         Nem tudok viharban aludni – mondtam szomorúan.

-         Ohh… a barátnőm is ilyen – nevetett fel halkan.

-         A barátnőd? – vigyorodtam el, bár nem lepett meg különösebben, hogy van valakije.

-         Igen, Sophiának hívják – mosolyodott el.

-         Biztos gyönyörű. Sokáig!

-         És köztetek most mivan? – kérdezte, én pedig összeráncolt szemöldökkel meredtem rá, ő pedig Harry-re mutatott.

-         Ja, semmi. Barátok vagyunk – mosolyodtam el, majd újra Harry-re néztem, és szemeim elidőztek rajta. Göndör hajszálai elterültek a párnán, és bár nem mosolygott, mégis úgy tűnt.

-         Értem – bólintott nevetve.

-         Na én felkeltem a többieket – álltam fel.

-         Zaynnel nem lesz könnyű dolgod – nézett az említett személyre.

Nem voltam gonosz velük, és nem ordítottam bele az arcukba, hogy keljenek fel. Szépen sorban, egyesével keltettem fel őket, amit díjaztak is.

-         Máskor is te kelts – ásított Louis, én pedig mosolyogva bólintottam.

Utoljára Harry ágyához léptem, majd leültem mellé. A karját óvatosan megsimogattam remélve, hogy erre felkel, de ehelyett csak hátat fordított nekem. A hátát kezdtem el simogatni, és két perc után végre visszafordult, majd kinyitotta szemeit. Álmosan meredt rám, és mikor felfogta, hogy én vagyok ott, kihúzta kezeit a takaró alól, és átölelve engem, lehúzott magához.

-         Jó reggelt – mondta rekedtes hangján, amit úgy imádtam. – Te miért nem alszol?

-         Vihar – rántottam meg a vállamat, ő pedig csak bólintott.

Nem sokkal később a szintén álmos fejű Gemma lépett be a szobába, és leült mellém. Elmosolyodtam, mikor ránéztem. Annyira jó érzés volt tudni, hogy ott voltak velem.

-         De jó, hogy mind itt vagytok. Szeretnék tőletek kérdezni valamit – rontott be Dave, és leült egy székre.

-         Igen? – nézett rá Niall.

-         Arra gondoltam, hogy mától lehetnének a zeneórák amiről már szó volt – kezdett bele, mi pedig bólogattunk. – És szombatra lehívnám ide a szülőket, addigra pedig összerakhatnánk egy fellépést – fejezte be.

-         Szerintem ez nagyon jó ötlet – pattant fel Louis.

-         És akkor arra gondoltam, hogy Niall és Audry gitárt tanít. Gemma táncot, és a 4 fiú éneket – vázolta ötleteit.

-         Én benne vagyok – mosolyodtam el, mert már magam előtt láttam az egészet.

-         Szuper! Ja, és amúgy ma sem lesz torna – mondta, mire pedig „szomorúan” vettük tudomásul.

Reggel után már mentünk is át a próbateremnek kinevezett helyiségbe, ami a legnagyobb házba volt. Amin nagyon meglepődtem, hogy a gyerekek többségét a gitár érdekelte. Liam kiállt középre, és elmondott pár információt a gyerekeknek. A terem közepén Gemma mutogatta a táncot, az egyik sarokba mi ültünk Niall-el, a terem végébe pedig a fiúk énekeltek.

És szombatig valóban folyamatosan próbáltunk, minden nap.

Reggel izgatottan keltem fel, hiszen ma jönnek a szülők és ma lesz a fellépés is. Dave ma kivételesen nem keltett minket, de én már 10 órakor fent voltam. Jó, ez nem olyan korán, de a többiekhez képest az.

Halkan mentem ki a szobánkból, mert Gemma még aludt. Az udvaron most szokatlanul sokan voltak, mosolyogva néztem végig a nagy „tömegen”. Minden gyerek a szüleivel/nagyszüleivel beszélgetett. A tömegben kiszúrtam anyát, ami meglepett, mert én úgy tudtam, hogy a mi szüleink nem jönnek.

Gyorsan odamentem hozzá és szorosan átöleltem.

-         Hát te? – kérdeztem tőle, miután elengedtem.

-         Gondoltam megnézlek – mosolyodott el.

-         Apa? – forgolódtam, de sehol nem láttam.

-         Nem vele érdekeztem – vigyorodott el, majd a háta mögött kiszúrtam Anne-t és mosolyogva odafutottam hozzá.

-         Szia Anne – öleltem át jó szorosan.

-         De rég láttalak Audry – nevetett fel, mikor elengedtem. – A gyerekeim? – kérdezte.

-         Még alszanak – mosolyodtam el.

-         Jól láttam azt a mosolyt? – húzta fel anya a szemöldökét. – Harry-vel megbeszéltétek? – váltott kicsit komolyabbra, mert tudta, hogy ez érzékeny téma.

-         Igen, meg. Igazatok volt… köszönöm – öleltem át őket egyszerre.

Nem sokkal később a többiek is felkeltek, és Harry-ék is szorosan átölelték anyát, meg persze Anne-t is. A többiek családját is megismertem, és mindegyikük nagyon szimpatikus volt. A szülők mellett itt volt még Louis, Liam és Zayn barátnői is, azaz Eleanor, Sophie és Perrie. Zayn barátnőjéről már többet hallottam, mert ő énekes egy bandában.

Délután 4 körül már a székeket pakoltuk ki az udvarra, a közönségnek. A gyerekek nagyon izgatottak voltak a fellépés miatt, ami érthető is volt. Egymást próbáltak lenyugtatni, a szülők pedig csak mosolyogva figyelték őket. 5 órakor végre kezdődhetett a show. Én a fiúkkal és a gyerekekkel a színpad oldalánál álltam, így tökéletes rálátásom volt mindenkire. Minden szülő fényképezővel a kezében ült, anyáék pedig folyamatosan össze-össze nevettek, amin már meg sem lepődtem. Dave fellépett a színpadra, és köszöntötte a szülőket.

-         Köszöntök mindenkit! Nagyon örülünk, hogy ennyien eltudtak jönni. A gyerekek az elmúlt egy hétben rengeteget próbáltak, nem is húznám tovább a szót, kezdődjön is – vigyorodott el, majd lejött a színpadról.

A fiúkkal még gyorsan átöleltük a gyerekeket, aztán ők felmentek a színpadra. A színpad egyébként a nagy háznak az előtere volt. A fiatalok, a srácok egyik számát a Little Things-et énekelték. A végére pár szülőnek könnyes lett a szeme, és én is meghatódtam rajta, annyira szép volt az egész. A gyerekek után természetesen a One Direction is fellépett, és meglepődve vettem észre, hogy sok szülő velük együtt énekelt. A koncert végén Zayn pár szóban megköszönte a szülőknek, hogy eljöttek majd lejöttek.

 - Nagyon  jók voltatok – öleltem át Harry-t, aki mosolyogva belepuszilt a hajamba.

Megfogta a kezemet, és úgy mentünk oda anyáékhoz, akik már készültek haza.

-         Már mentek is? – nézett szomorúan Gemma.

-         Igen – ölelte át őt Anne.

-         Nagyon tetszett minden, másfél hét és találkozunk – mosolygott rám anya, majd átölelt. – Vigyázzatok egymásra – súgta a fülembe.

Fél óra múlva minden szülő elment, ahogy a srácok barátnői is, pedig nagyon megkedveltem őket. A tábortűz természetesen ma sem maradhatott el így 8 órakor már kint beszélgettünk. Annyira csodálatos volt látni, ahogy a gyerekek mosolyogva mesélték, hogy nekik milyen érzés volt ez az egész.

Egy barna hajú kislány ült le mellém.

-         Szia Audrina – nézett fel rám.

-         Szia – mosolyogtam. – Téged hogy hívnak?

-         Caitlyn Hill – mutatkozott be.

-         Nagyon szép neved van – dícsértem meg.

-         Köszönöm! – virult fel. – Képzeld el, azt mondta ma az anyukám a fellépés után, hogy szeptembertől beirtat a zene iskolába. Már nagyon régóta mondom neki, de nem vette komolyan… viszont a mai fellépés után átgondolta – mesélt csillogó szemekkel.

-         Komolyan? Ez csodálatos! És min szeretnél tanulni? – kérdeztem tőle.

-         Gitáron. A zongora is érdekel, de te megszeretteted velem a gitárt, és most mindenképpen az érdekel jobban – folytatta, én pedig meghatódtam.

-         Figyelj, én tudok zongorázni is. Megtaníthatok neked pár dalt, ha gondolod – mosolyogtam rá.

-         Ez nagyon jó ötlet, köszönöm szépen! – pattant fel, majd átölelt. – Te vagy a példaképem Audry – nézett mélyen a szemembe, én pedig már be is könnyeztem.

-         Nagyon aranyos vagy, Caitlyn – mondtam, ő pedig már szaladt is a barátaihoz.

Nem fogtam fel amit mondott és csak az az egy mondata járt a fejembe. Csak bámultam ki a fejemből, és észre se vettem, hogy valaki leült mellém.

-         Történt valami? – guggolt le elém Harry, én pedig csak megráztam a fejem. – Audry, valamiért csak sírsz – mondta én pedig csak belenéztem a szemeibe… de ez nem volt túl jó ötlet, mert méginkább sírhatnékom lett. Gyorsan felálltam, mielőtt bárki kiszúrná, hogy sírok. Kicsit távolabb mentem a tűztől. Nem volt semmi bajom, mégis sírtam. Nem tudtam, hogy normális voltam-e, vagy nem. Harry lépett elém, én pedig inkább a földet néztem.

-         Audry, mondd már mi a baj… komolyan megijesztesz – suttogta, majd megfogta államat és kissé felemelte fejemet, hogy a szemébe nézzek. Megint megráztam a fejemet, és átöleltem őt majd… sírni kezdtem. – Héé… csst – simogatta hátam Harry. – Mi a baj manó? – kérdezte, és picit eltolt magától.

-         Semmi nincsen… nincs baj – mosolyogtam rá. Mert tényleg nem volt.

-         Akkor miért sírsz? – kérdezte, közben pedig végig a hátamat simogatta, ami megnyugtatott.

-         Nem tudom…csak az előbb az egyik kislány odajött hozzám, és azt mondta, hogy a példaképe vagyok és olyan jól esett – szipogtam. – És aztán visszagondoltam az elmúlt napokra, és annyira boldog vagyok, hogy visszakaptalak téged, titeket. Nem akartam sírni, csak úgy kijött – rántottam meg a vállamat, és felnéztem Harry-re akinek egy picit könnyes volt a szeme. Na, ha most ő elkezd sírni, nekem annyi.

-         Én is ugyanígy érzek, de most már senki, és semmi nem vehet el tőlem – mondta, majd szorosan átölelt. – Szeretlek Audry – suttogta.

-         Én is téged, Harry – bújtam hozzá még jobban.

Gemmát is jó szorosan megölelgettem, aki nem értette, de rámhagyta. Éjfélkor még a fiúkkal kint beszélgettünk, és olyan fél 1 körül lehetett, mikor ágyba kerültem. Kivételesen nem külön aludtunk Gemmával, hanem együtt, mosolyogva és boldogan aludtam el. 

Sziasztok! Remélem tetszett a fejezet. Ha így volt akkor írjatok kommentet, iratkozzatok fel. Köszönöm a rengeteg oldalmegjelenítést, és a hozzászólásokat!