1.fejezet

Megérkezés

A szobám közepén ültem törökülésben, körülöttem pedig minden szét volt dobálva, a két bőröndöm még teljesen üres volt, pedig alig két óra és indulnom kell a buszhoz. Nem is tudtam hirtelen, hogy mire lesz szükségem. Lassan sikerült bepakolnom mindent, bár talán kicsit túl sok ruhát és sminket pakoltam, de ez tőlem teljesen megszokott volt. Miután kész voltam a pakolással, átmentem a fürdőbe. A langyos víz kicsit felfrissített és megnyugtatott, ami rám fért, mert nem épp apró görcs van a hasamban. Hosszú, barna hajamat is megmostam, majd kiléptem a zuhanykabinból. Hajamat megszárítottam, és kivasaltam, így a tincseim egyenesen omlottak rám, egészen a fenekemig. Fogmosás, és arcmosás után egy kevés sminket tettem fel, majd visszamentem a szobámba, hogy a mai napra ruhát válasszak, mert azt még nem sikerült. Egy sötétkék farmer és egy fehér top mellett döntöttem. Felvettem egy nyakláncot és pár gyűrűt, majd belebújtam a barna sarumba. A fejemre csúsztattam pilótaszemüvegemet, majd elkezdtem a kézitáskámba pakolni, ami végig velem lesz. Beledobáltam a fontosabb dolgokat, mint iratok, pénztárca és még sok más ehhez hasonló fontosabb dolgokat, de emellett a telefonomat, füllhallgatómat és egy könyvet beraktam, mert nem tudtam pontosan, hogy mennyit is fogok utazni. Mellesleg, a táborban 13-15 éves lányok és fiúk lesznek, szóval nem igazán az én korosztályom, de gondolom hiperaktívak lesznek, mégis csak a kedvenc bandájukkal tölthetnek 2 és fél hetet. Miután teljesen kész voltam lementem a konyhába, ahol anyáék már reggeliztek.

 - Jó reggelt – köszöntek egyszerre mosolyogva, majd én is leültem hozzájuk, és magam elé raktam két pirítóst. Reggeli után elköszöntem apától, majd beszálltam anya kocsijába, mert ő vitt ki a buszhoz. Negyven perc után érkeztünk meg egy kisebb tömeghez, ahol a gyerekek már a szüleiktől búcsúztak. Adtam két puszit anyának, majd kiszálltam a kocsiból, és a kisebb tömeg felé indultam. Megpillantottam egy 40 év körüli férfit, úgyhogy odamentem.

 - Jó Napot, Audrina Williams vagyok – nyújtottam kezet, mire leesett neki, hogy én nem egy 14 éves rajongó vagyok.

 - Szia, én David Morgan, de szólíts csak Dave-nak – mondta, mire bólintottam. Miután minden gyerek könnyes búcsút vett a szüleiktől, elindultunk. Én beültem leghátulra, és zenével a fülembe elaludtam. Dave azt mondta, egy kemping-be megyünk. Mikor felkeltem még mindig mentünk a busszal. Mosolyogva néztem át a tömegen, minden kislány, kisfiú talált magának egy-egy barátot, és vele beszélgetett. Szerintem egy tábor pont ezért jó, mert az ismeretleneket barátokká teszi, az ismerősöket pedig még jobban összehozza. A gombóc a torkomban egyre nagyobb lett, mikor rájöttem, hogy alig pár óra múlva találkozok életem két legfontosabb emberével, a családom után. Leraktam a telefonomat, majd előre mentem, hogy kicsit beszélgessek Dave-vel.

 - Lenne pár kérdésem – huppantam le mellé, mire rám nézett.

 - Mondjad csak – bíztatott.

 Dave-vel pár percet beszéltem, elmondta, hogy ez a kemping egy eldugottabb részen van. Soha nem voltam még ilyen helyen, úgyhogy kiváncsi voltam. Miután befejeztük a beszélgetést, visszamentem, mert azt mondta, hogy 10 perc és megérkezünk. Majdhogynem elbőgtem magam, mikor rájöttem, hogy mi is vár rám. Nem! Én nem vagyok képes Harry szemébe nézni. Mert… Nem! Egyszerűen nem.

Pont, mikor sikerült egy kissé lenyugodnom, megérkeztünk a táborba. Átmentünk egy falun is, ami tényleg nagyon pici volt. Pár néni kint ült, és mosolyogva figyelték a buszt. A kemping elég szép hely volt, az erdő mellett, kis faházakkal. A faházak körbe voltak, két ház volt egymás mellett, előtte pedig egy esetleg két pad. Középen volt egy nagyobb ház, és egy nagyobb udvar. Mikor leszálltunk magához hívott minket Dave.

-          Először is, mindenkit üdvözlök a táborban. Én vagyok az egyetlen tanító, viszont nem az egyetlen felnőtt. Mint tudjátok a banda összes tagja már felnőtt korú, illetve még két leányzó is – mondta, mire a gyerekek csak bólogattak. – Mint észrevettétek, a banda még nincs itt, és mivel mindenki azt kérdezgette, hogy hol vannak, válaszolok itt most, mindenkinek. A fiúk estére jönnek meg. A szoba beosztásokat mindjárt megbeszéljük. Két és hat ágyas szobák vannak – mondta tovább. – A fürdő közös, ami ott található – mutatott egy nagyobb házra. – Illetve a konyha is, ahol majd együtt készítjük az ételeket – mutatott egy másik házra. – Sajnos mára csak egy program van, méghozzá estére tábortűz gyújtás, és egy kis ismerkedés, miután megérkezett a banda. Nem tudom, hánykor érkeznek meg, de már úton vannak, ha jól tudom. Holnaptól sincsenek konkrét programok. Zeneórák természetesen lesznek, ahogy reggeli torna is – kacsintott, mire az tömeg felsóhajtott, köztük én is. – Minden este lesz egy közös beszélgetés, ahol megosztjuk egymással az elmúlt nap eseményeit, tapasztalatait és élményeit. Nem messze van egy strand is, oda is elmehetünk majd – mondta. – És akkor a szoba beosztás…

Miután megkaptam a kulcsot a házhoz, odamentem és benyitottam, arra viszont egyáltalán nem számítottam, ami odabent várt…

Sziasztok! Itt az első rész! Ha tetszett, iratkozz fel. Véleményeknek nagyon örülök! 

Köszönöm, hogy megnézted!