3.fejezet

Kirándulás

Reggel még azelőtt felébredtem, hogy Dave vagy bárki ébresztett volna. Mikor kinyitottam a szemeimet, teljesen abban a tudatban voltam, hogy a tábor csak egy szép álom volt, hogy nem találkoztam újra Gemmával és Harry-vel, ám amikor meghallottam Gem nyöszörgését megnyugodtam, hogy ez tényleg megtörtént.

- Gemma, fent vagy? – kérdeztem tőle, hiszen nem láttam, mert ő az emeletes ágy alsó részén feküdt.

Nem válaszolt, szóval gondoltam még alszik, így előszedtem a telefonomat, ami fél 9-et mutatott. Felnéztem twitterre, és jó pár év után rámentem Harry oldalára. Miután elszakadtunk egymástól próbáltam minden olyan oldalt kerülni, ahol láthattam őt, mert tudtam, hogy akkor még jobban hiányozna… bár elkerülhetetlen volt az, hogy ne lássam őt sehol, hiszen gyakorlatilag mindenhol ők voltak és mindenki róluk beszélt. Ami először kiszúrta a szememet az az volt, hogy mennyi követője volt. Persze ez nem meglepő, de akkor is elég durva. Több tweet-jét is elolvastam legvégül azt, amit tegnap írt ki.

@Harry_Styles

Induljon a tábor! Köszönjük azoknak, akik eljöttek. Szeretlek titeket. Xx

@GemmaAnneStyles @Real_Liam_Payne @NiallOfficial @Louis_Tomlinson @Zaynmalik

Mosolyogva olvastam végig, majd becsillagoztam utána, pedig rányomtam a követésre. A többiek twitter-jét is megnéztem, és őket is bekövettem. Épp kiléptem volna belőle, mikor láttam, hogy jött egy üzenetem, méghozzá Harry-től.

H: te fent? J

A: Aha, felkeltem…

H: gyere ki.

A: hova?

H: a lépcsőre.

Végig vigyorogtam ezt a pár szavas beszélgetést, és amilyen halkan csak tudtam, kimentem a házból. Harry valóban a lépcsőn ült, nekem háttal, és a telefonján babrált valamit.

- Szia – huppantam le mellé, ő pedig maga mellé tette a telefonját.

- Baj van? – érdeklődött azonnal, hisz ismert, hogy csak akkor kelek fel korán magamtól, ha valami nem oké.

- Nem – ráztam meg mosolyogva a fejem.

- Audry – nézett rám olyan „tudod, hogy ismerlek" fejjel.

- Nem nagydolog – rántottam meg a vállam, hiszen csak beképzeltem, hogy az egész tábor nem volt több, mint álom.

- Mondjad – próbálkozott újra, és tudtam, hogy nem fog békén hagyni addig, amíg el nem mondom mi a helyzet.

- Semmi… csak mikor felkeltem, azt hittem, hogy egy álom volt az egész – válaszoltam, és közben végig a kezeimet bámultam, mintha olyan érdekesek lettek volna.

- Mármint? – kérdezte, és egyik kezével átölelt, ami megnyugtatott.

- A tábor, te és Gemma, azt hittem, hogy csak szép álom volt – mondtam, Harry pedig szorosan átölelt.

Tudta, hogy nem kellenek ide szavak, nekem csak rá van szükségem, így amennyire csak lehetett hozzá bújtam.

- Nem álom. Veled vagyok és veled is, maradok. Hidd el Gemma is – válaszolta Harry, és reméltem, hogy most tényleg így lesz. Pár perc után Dave jelent meg, hogy felkeltse a többieket. Harry-t még egyszer átöleltem, majd visszamentem a szobába, ahol Gemma az ágyon ébredezett.

- Hát te? – fordult felém, mikor beléptem.

- Öcséddel voltam, mert mindketten hamarabb felkeltünk – vigyorogtam.

- Rosszat álmodtál? – ült fel.

Igen ő is túl jól ismer.

- Hát… nem álom volt. Csak, amikor felkeltem azt hittem, hogy egy szép álom volt a tegnapi nap – válaszoltam, majd beültem mellé az ágyba.

- Én is ezt álmodtam – nézett rám Gem. – Mármint… - gondolkodott el – igen, ugyanezt – mondta, majd befeküdt az ölembe.

- Aj, Gemma… el sem hiszed, hogy mennyire hiányoztál – borultam rá, ő pedig nevetve próbált átölelni.

- Lányok, a mai nap még nincs torna, ezért fél óra múlva az étkezőbe reggeli – nyitott be Dave, és miután bólintottunk, már ki is ment.

Még egy kicsit feküdtünk Gemmával, majd a fürdő felé vettük az irányt. A szokásos reggeli teendők után visszamentünk a szobánkba, és a ruháink között kezdtünk el kutakodni. Egy bordó sortot és fekete pólót vettem fel, végezetül pedig belebújtam a fehér tornacipőmbe. Az étkezőben a szokásos tábori reggeli várt ránk, azaz vajas kifli és kakaó. Pár asztal meg volt terítve a gyerekeknek, akik már reggeliztek.

Harry-ék az ablak mellett ültek Dave-el együtt. Niall, amint észrevett minket intett, hogy menjünk oda. A tálcámra pakoltam egy kiflit és egy pohár kakaót, majd lehuppantam Harry mellé.

- Megnyugodtál? – nézett rám, majd belepuszilt a hajamba, amin elmosolyodtam.

- Igen – pusziltam meg arcát. – Jó étvágyat – mondtam kicsit hangosabban, hogy a többiek is hallják.

- Mi a mai program? – kérdezte a táborvezetőtől Harry.

- Az erdőbe megyünk kirándulni, utána pedig strand – válaszolt, mi pedig Gemmával felsóhajtottunk.

- Kirándulás? Komolyan? – néztem rá fájdalmas arccal.

- 24 évesen tényleg egy erdőben kell túráznom? – nyöszörgött mellettem Gem.

Harry halkan felnevetett szenvedésünket látva.

- Ugyan már lányok. Egy kis séta nem árt – próbálkozott Dave.

- De – vágtuk rá egyszerre legjobb barátnőmmel.

- Majd mi szórakoztatunk titeket – mondta vigyorogva Louis.

- Jó mindegy… csak a strandra is menjünk – szólalt meg Gemma, majd folytatta az evést.

Csendesen fogyasztottuk el a reggelit, utána pedig pár szendvicset csomagoltunk az útra, és már indultunk is. Soha nem szerettem kirándulni, főleg nem erdőbe, ami tele van bogarakkal. Nem vagyok túlzottan hisztis lány, de ilyenkor mindig előjön az az énem. A fák között sétálva, olyan érzésem volt mintha újraéltem volna azokat a kirándulásokat, amikre általános iskolában mentem. Számomra nem volt érdekes a sok fa. Oké, szép meg minden, és kisebb koromban én is boldogan rohangáltam a fák között, de most nem éreztem erre késztetést. A gyerekek fára másztak, fogócskáztak, rohangáltak és néha egy-egy felnőttet is rávettek erre. A fiúk boldogan játszottak velük, egyedül Niall és Harry nem. A szöszinek valami van a térdével, szóval ő inkább Gemmával sétált, Harry pedig mellettem csodálta a fákat ,mert tudta, hogy ha elmenne mellőlem az rosszul esne nekem.

- Harry ez unalmas – hisztiztem neki –, és fáj a lábam – nyöszörögtem tovább. – Mesélj valamit – kérleltem, de Harry, mintha észre se vette volna, hogy én is ott vagyok.

Úgy bámulta a fákat, mint aki még sosem látott erdőt, pedig nem egyszer voltunk együtt sétálni. Jó, nem ebben az erdőben, de szerintem nem sok különbség van a kettő között. – Akkor ne szólj többet hozzám, szia – vágtam be a durcát, és megelőzve őt előre indultam. Illetve indultam volna, de valaki a csuklómnál fogva óvatosan visszahúzott.

- Ne hisztizz Audry. Tudom, hogy nem bírod a hosszú sétákat és az erdőket sem, de próbáld meg élvezni. Engem leköt – mondta Harry, és édesen elmosolyodott.

- Örülök, de engem nem – rántottam meg a vállam, és újból előre indultam, de Harry megint visszahúzott, így a mellkasának ütköztem, ő pedig átölelt, mire mosolyogni kezdtem és szorosan hozzábújtam.

- Vigyelek? – kérdezte én, pedig rámosolyogtam, majd egy aprót bólintottam.

Kiskorunkba és egy pár évvel korábban is, mindig kézen fogva járkáltunk, vagy úgy, hogy Harry a hátán vitt, de volt olyan is. hogy én Harry hátán voltam, ő pedig Gemma kezét fogta.

Hazza egy farönk előtt megállt, én pedig felálltam rá, és úgy másztam Harry hátára.

- Jobb? – kérdezte én, pedig mosolyogva válaszoltam.

Az út további részét így tettük meg, és be kell vallanom, hogy Harry hátán már az erdő is szépnek tűnt. Amikor megláttam a partot, lemásztam Harry hátáról, majd Gemmával együtt a vízbe futottam, és rájöttem, hogy én egész nap ki sem fogok mászni innen. Persze a srácok nem bírták ki, hogy ne dobáljanak minket a vízben, de pár dobálás és csata után Harry-hez menekültem, aki nevetve ölelt át engem.

Nyolc órára értünk vissza a táborba, és miután elkészült a vacsora neki is láttunk. Csendben fogyasztottuk el, majd Dave figyelmet kért.

- Mindenki pihenjen le egy kicsit, 9 órakor pedig tábortűz  – mondta, amitől mindenkinek jobb kedve lett.

Gemmával lezuhanyoztunk, majd kimentünk segíteni a tűzrakásban.

Negyed 10-kor már magam mellé készítettem pár mályvacukrot, amiket magába is imádtam nemhogy megsütve. Harry leült mellém, és mosolyogva figyelte tevékenykedésem.

- Ki hogy érezte magát a mai túrán? – kérdezte Zayn a gyerekektől.

Néhányan hosszabban elmesélték a mai napjukat.

Éjfélig kint beszélgettünk aztán, amikor a gyerekek bementek, eloltottuk a tűzet.

- Jó éjt, manó – ölelt át szorosan Harry.

- Neked is – bújtam hozzá, majd Gemmával bementünk a szobánkba.

Legjobb barátnőm az ágyon ült és vigyorogva nézett rám.

- Mi az? – nevettem fel.

- Láttam ám – nevetett.

- Mit?

- Hogy kibékültetek – ugrott fel boldogan.

- Hát… alakul – vontam meg mosolyogva a vállamat.

Bár tartani akartam egy kicsit a távolságot Harry-vel, egyszerűen nem ment. Mégis hogy ment volna, mikor annyira szeretem őt? Hálás voltam Anne-nak és anyának a tábor miatt. Most már belátom, hogy nagyon is jó döntés volt ide eljönni, és ez még csak a második nap… Nem is tudom mennyi lehetett az idő, amikor bedőltem az ágyba, de azonnal elaludtam.

Sziasztok! Remélem tetszett a fejezet, ha így volt, akkor iratkozzatok fel, és írjatok véleményt!:) Köszönöm a rengeteg oldalmegjelenítést, és a kommenteket! <3