10.fejezet

Sziasztok! Itt is az új rész, remélem tetszeni fog. Ha így volt, kérlek hagyjatok magatok után valamilyen nyomot. Köszönöm a rengeteg oldalmegjelenítést, és a hozzászólásokat. Ez most elég rövidre sikerült, a következő hosszabb lesz, ígérem! Jó olvasást!

Veled van, és szeret! 

-          Audry, ne itt… tele van fotósokkal, nem kell, hogy minden újságba ez legyen – húzott félre Gemma, egy külön kis szobába, és bezárta az ajtót.

-          Aj, én ezt nem fogom bírni. Nem hallottad, miket mondtak rám? Leribancoztak, csak, azért mert szeretek valakit, és együtt vagyok vele – sóhajtottam.

-          Tudom, és hidd el, hogy egyáltalán nem érdemled meg, de Harry-be mindenki „szerelmes” és most mindenki utál, aki őt szereti. De aki tényleg szereti Harry-t, elfogadja, hogy veled van. Próbálj meg nem foglalkozni velük – simogatta a hátamat Gemma, ami picit megnyugtatott, de egyszerűen nem bírtam felfogni, hogy miért ribancoztak le. Azt se tudják, ki vagyok, egyedül a nevemet tudják, és már ribancoznak. Jó, tudom, hogy ez most nem rólam szól, hanem arról, hogy az álompasijuk nem szingli, és ezért engem kell szidni.

-          Értem, de akkor is – álltam fel, és sétálgatni kezdtem a szobába.

-          Amikor engem megismertek a rajongók, engem is folyamatosan ribancoztak, mikor én a nővére vagyok. Kell nekik egy kis idő, hogy elfogadjanak de nem fog ez sokáig tartani, nyugi. És csak gondolj arra, hogy Harry veled van, és szeret – nyugtatgatott Gemma.

-          Tudom… csak annyira rossz – húztam el a számat. Gem szavai tényleg megnyugtattak, bár még mindig nem értettem a rajongókat, de nem is akarom megérteni. Nem nekik kell szeretni, hanem Harry-nek. És ő szeret. És ez a lényeg.

-          Na, jó menjünk a koncertre, mert szerintem az öcsém már idegrohamot kapott, hogy hol lehetünk – nevetett Gemma.

Felkaptam a táskámat, és a színpad mögé mentünk. Hátul mindenki rohangált, az első ismerős, akit kiszúrtam, Louis volt, aki kissé idegesen jött felém.

-          Hol voltatok? Harry tiszta ideg, mert nem vettétek fel a telefont – mondta.

-          Hol van? – kérdeztem egyszerűen.

-          Uh basszus, tényleg sokat hívott – nézte telefonját Gemma.

-          Hol van? – kérdeztem kicsit idegesebben.

-          Ott – mutatott egy távolabbi ajtóra Louis, én pedig már meg is indultam.

Kopogás nélkül nyitottam be Harry-hez. A szobába lévő kanapén ült, térdein támasztotta kezeit, és csak a telefonját bámulta. Mikor beléptem, azonnal odakapta a fejét, és felpattant.

-          Hol voltál? – kérdezte idegesen, de mikor látta, hogy én ettől egy kicsit megijedtem, enyhült az arca.

-          Ne haragudj Harry, csak a rajongók… - kezdtem, de akkor szólalt meg a kis hangszóró, hogy 5 perc van kezdésig, és a fiúk induljanak meg a színpad mögé.

-          A rajongók? Mi történt Audry? – lépett közelebb.

-          Menj Harry, utána megbeszéljük. Szeretlek – adtam hosszú puszit ajkaira.

-          Én is Szeretlek, de mi történt? – kérdezte kétségbeesett arccal.

-          Semmi komoly Harry, utána megbeszéljük, de a rajongóid már várnak – mosolyodtam el, amitől picit megnyugodott.

-          Sietek – mosolyodott el, majd kilépett az öltözőből és már el is tűnt.

Pár percig csak ücsörögtem ott, majd kimentem, hiszen még úgyis 2 óra mire véget ér a koncert. Gemmát sehol nem találtam meg, ezért a büféhez mentem, és kértem egy kávét magamnak. Leültem egy kanapéra, elővettem a telefonomat és azzal kezdtem szórakozni. Nem akartam felmenni twitterre, de végül megint rányomtam. Az egész twitter pörgött, és minden rólam és Harry-ről szólt. A fotósok konkrétan most láttak először, és jó sok képet kiposztoltak. A kommenteket inkább nem néztem meg, mert azon csak felidegesítem magam.

A színpad mellett tökéletes ráláttam a fiúkra, így odaültem és figyeltem őket. Összevissza ugráltak, és poénkodtak a másikkal.

A koncertet végignéztem és végignevettem. A végén már fájt a fejem a sikításoktól, de túléltem. Harry kissé fáradtan, de vigyorogva jött le hozzám.

 - Lezuhanyozok, aztán jövök – csókolt meg, majd ment is tovább. Én is indultam volna tovább, de valaki visszahúzott.

 - Történt valami? – fürkészte az arcomat Zayn.

 - Nem – sóhajtottam.

 - Látom… akarsz róla beszélni? – kérdezte tőlem.

 - Semmi – rántottam meg a vállamat. – Amikor jöttünk a koncertre, ugye rajongók vettek körül minket, nagyjából – kezdtem bele, ő pedig bólintott. – Nem néztem nagyon rájuk, mert gondoltam, hogy nem én leszek a kiskedvencük, de ők egyszerűen mintha meg akarnának ölni, és tényleg… nem az, hogy nem vagyok szimpatikus, hanem tényleg azt láttam a szemükbe. És nem egy ember kiabálta be, hogy ribanc, meg kurva. És most milyen alapon ribancoznak le? Mert tudom, hogy ez nem rólam szól, hanem arról, hogy Harry mostmár nem szingli. De könyörgöm. Ha szeretik, akkor nem az lenne a lényeg, hogy azt akarják, hogy boldog legyen? – fakadtam ki, és idegesen letöröltem a könnycseppiemet. – De most komolyan miért ribancoznak le? Mert jó, utáljanak, úgyse ismernek. De nem tudnak rólam semmit, még csak azt se, hogy hány éves vagyok, és ezt kapom. És nem csak tőlük, minden rajongó leribancoz - hajtottam le a fejemet, hajam pedig előreomlott.

 - Audry, nyugi – ölelt át Zayn. – Perrie is megkapta ugyanezeket, tudom, hogy ez most nagyon nehéz. De figyelj, nem nekik kell szeretniük téged, hanem Harry-nek. És erre koncentrálj. Harry-nek fontosak a rajongók, de hidd el, hogy senki nem annyira fontos neki, mint Te – mondta Zayn.

 - Sajnálom, hogy így kifakadtam – húztam el a számat.

 - Audry, ezért ne kérj bocsánatot – mosolyodott el. – Nyugodtan szól bármi, van, és tudom, hogy ez most mennyire rossz, de hidd el, hogy pár nap és már nem lesz ez. Csak még friss. Perrie-t is ennyire szidták, és ugyanezeket kapta. De pár nap eltelt, a rajongók feldolgozták, és már semmi nincs. És ez lesz nálatok is. Csak új vagy te is nekik, meg a helyzet is – mondta, és sikerült picit megnyugtatnia.

- Tudom, csak én nem bírom, ha így alaptalanul ribancoznak – húztam el a számat.

- Ez nem azért van, mert azt gondolják rólad, hanem mert a „szerelmükkel” jársz – nevetett fel, és én is elmosolyodtam.

 - Most pedig menj, és beszélj Harry-vel. Neki is mondd el ezeket – intett Harry öltözője felé, én pedig bólintottam, majd mentem is tovább.

Az öltöző előtti kis kanapén leültem, és megvártam, amíg Harry kész lett.

Nem sokkal később jött ki, és visszamentünk az öltözőbe.

-          Baj van? – kérdezte ijedt tekintetekkel Harry, mikor meglátta kisírt szemeimet.

Neki is elmondtam ugyanazt, amit Zayn-nek. Ő is próbált megnyugtatni, de én csak az ölelésére vágytam. Soha nem hagynám el Harry-t ezért. Sok mindenen keresztül mentem már, és most ez a helyzet is rossz, de túlságosan szeretem Harry-t. Fontosabb, mint bármi, vagy bárki az életembe. És erről az egészről igazán nem ő tehet.

-          Szeretlek Harry – néztem fel rá mosolyogva.

-          Én is szeretlek kicsim – csókolt meg hosszasan.

-          Próbálok nem foglalkozni a rossz beszólásokkal, de tudod, hogy nem megy könnyen. De nem számítanak, mert csak te számítasz – simítottam meg arcát, ő pedig édesen elmosolyodott.

-          Nekem pedig csak Te. És bele fognak nyugodni, csak kell egy kis idő nekik – mosolyodott el újra, és még szorosabban ölelt.

Harry 10 perc alatt teljesen megnyugtatott, és már nem is zavartak a beszólások. Kifelé menet Harry kezét szorongattam, és talán kicsit túl sok fotós jelent meg hirtelen, de nem zavart, mert velem volt Ő. És csak ez számít, mindig is ez számított.