7.fejezet

Sziasztok! Itt is az új fejezet, ha tetszett iratkozzatok fel, írjatok véleményt! Köszönöm a sok oldalmegjelenítést, és a véleményeket, nagyon jól esnek. Jó Olvasást!

Gyere velünk...

Reggel mikor felkeltem, mindent szépnek láttam, és az arcomon levakarhatatlan mosoly volt. A fiúk és Gemma is totál feldobódtak, mikor megtudták mi is történt. Már csak pár nap van vissza a táborból, de én most kezdem el élvezni igazán.

-          Na mivan te kis szerelmes? – cukkolt Gemma, mikor felkelt.

-          Semmi – vontam meg vállam.

-          Én annyira örülök nektek – ült fel vigyorogva. – Anya megtudja, szerintem már az esküvőt fogja tervezni – nevetett fel, velem együtt.

-          Anne-t ismerve, biztosan – bólogattam. – Oh, basszus még anyát is fel kell hívnom, már félek a reakciótól – gondoltam vissza a tegnapi beszélgetésünkre.

-          Miért? – pislogott nagyokat Gemma.

-          Tegnap mikor rossz kedvem volt, felhívtam anyát és elmondtam mivan, ő meg belesikított a telefonba, hogy végre együtt vagyunk – Gemma felnevetett, én meg inkább előkotortam a telefonomat. Anya pár csörgés után vette csak fel. – Szia anya, bocsánat a tegnapiért – szóltam bele én elsőnek.

-          Szia, semmi baj kincsem, megoldottátok? – kérdezte anya, és egy kis idegességet éreztem a hangján. Biztos voltam benne, hogy azért, mert szomorú voltam.

-          Igen – vigyorodtam el, amit csak Gemma látott. – És hát izé volt köztünk csók – makogtam el a szavakat, anya pedig megint sikított egyet.

-          Nem mondod komolyan? Ugye most nem viccelsz? – kérdezte izgatottan anya. Épp válaszoltam volna, mikor Zayn nyitott be a szobába.

-          Nem anya, nem viccelek. De most le kell tennem, mert Zayn jött be. Szia anya, szeretlek – tettem le a telefont, majd kérdőn a mellettem álló fiúra néztem.

-          Dave üzeni, hogy ma megint az erdőbe megyünk – mondta, majd rám nézett. – Harry pedig azt, hogy menj ki – vigyorodott el, én pedig már ott sem voltam.

Harry a háztól nem messze állt, nekem háttal. Mikor odaértem hozzá, hátulról átöleltem. Kicsit megijedhetett, mert mikor meglátott felsóhajtott.

-          Szia manó – ölelt át, és egy apró puszit nyomott a számra, amitől azonnal elmosolyodtam. – Nem akarom, hogy a kicsik meglássák, hogy ez van köztünk, mert kiírják mindenhova és annak még nem jött el az ideje – mondta Harry, én pedig csak bólintottam. Talán kicsit sokáig ölelgettem Harry-t, de ez eddig is így volt, szóval nem keltettünk túl nagy feltűnést.

-          Reggeli – kiáltotta el magát Dave, mire mindenki megindult az étkező felé.

A fiúk és Gemma nagyon vigyorogtak mikor Harry átölelt, vagy megfogta a kezem. Néha már zavarba éreztem magamat ettől az egésztől. Reggeli után Gemmával nyöszörögtünk egy sort, amiért megint erdőbe megyünk de Dave nem akart lemondani céljáról. Már csak 4 nap van a táborból, nagyon fura lesz újra otthon lenni, de azért hiányzik is már.

Gyorsan felöltöztünk és indultunk is. Harry-vel kicsit lemaradtunk a sortól, és hátul sétálgattunk kézen fogva.

-          Olyan fura érzés – nézett összekulcsolt kezünkre.

-          Nekem is, bár eddig is mindig kézen fogva járkáltunk – mosolyodtam el.

-          Igen, de eddig a legjobb barátnőmmel járkáltam kézen fogva – mondta. – Most pedig a barátnőmmel – nézett komolyan a szemembe. A szívem megint gyorsabban kezdett verni. Harry nyelt egy nagyot, majd maga felé fordított, és mélyen szemeimbe nézett. – Audry, lennél a… - kezdte de nagyon nehezére esett bármit is mondani, és hihetetlenül zavarban volt.

-          Igen – mosolyodtam el. Harry először meglepődötten nézett rám, majd elvigyorodott és szorosan magához ölelt.

-          Szeretlek – suttogta, én pedig belefúrtam arcomat a vállába.

-          Én is téged – válaszoltam. Pár másodperc múlva elengedtük egymást, és miután váltottunk egy hosszú csókot mentünk a többiek után.

Nagyon furcsa érzés volt azt mondani, hogy én vagyok a barátnője. Többször elmondtam ezt magamba, de egyszerűen nem tudtam felfogni. A séta további részét csendben tettük meg, néha 1-1 csókot váltva, mikor a többiek nem látták. Egy kicsit zavart, ez a fajta titkolózás, hiszen minden fiatal lány arra vágyik, hogy világgá kürtölje, mennyire szerelmes. De mivel az én barátom egy világhírű énekes, ezt nem tehettem, de azok az emberek, akik nekem fontosak, tudták és ez így volt jó.

Egy kis patak mellett pihentünk meg, mikor már visszafele mentünk.

-          Na, gyerekek és hogy tetszett nektek a tábor? – kérdezte Dave a fiataloktól. Egyszerre beszéltek, így nem lehetett érteni semmit, de az egyértelmű volt, hogy nagyon élvezték. Caitlyn nagy mosollyal az arcán mesélte, hogy az anyukája beíratja őt a zeneiskolába. Elvigyorodtam, mikor visszagondoltam arra az estére, mikor azt mondta, hogy a példaképe vagyok. Valószínűleg neki is eszébe juthattam, mert ő is rám mosolygott.

-          Kéne valamit csinálni az utolsó előtti napon, nem? – kérdezte Louis, mire mindenki bólogatni kezdett.

-          Szerintem csak üljünk kint tovább, és beszélgessünk – mondta mosolyogva egy kislány, és mindenki egyetértett vele.

Este kihagytuk a tábortüzet, mert a túra után mindenki kidőlt aludni. Gemmával az étkező melletti padon beszélgettünk.

-          Na, de akkor most mi is van köztetek? – nézett rám.

-          Hát… a barátnője vagyok – pirultam el, de ő ezt nem látta, mert már sötét volt.

-          KOMOLYAN? – ugrott fel és szorosan átölelt. - Tudtam, hogy egyszer eljön ez a nap is. Nálad tökéletesebb lányt el sem tudok képzelni mellette, és látszik rajta, hogy mennyire boldog, meg rajtad is – vigyorodott el.

-          Hát köszönöm – nevettem fel.

-          És megbeszéltétek, hogy mi lesz miután vége a tábornak? – kérdezte Gem.

-          Nem, még nem – mondtam szomorúan.

-          Arra gondoltunk Harry-vel, hogy tábor után pár napig te is hazamész, és mi is aztán lejöhetnétek Holmes Chapel-be egy kicsit. Mármint anyukádék is – mosolygott.

-          Ez nagyon jó ötlet, anyáék biztos benne vannak – bólogattam.

-          A ház előtt vár a herceged – bökött állával a lépcsőre, ahol Harry ült Niall-el.

-          De én most veled beszélgetek – mosolyogtam rá.

-          Jajj, már Audrina ne cukiskodj. Inkább menj, és élvezzétek ki, hogy most nem látnak a kicsik – mondta komolyan, és halványan elmosolyodott.

-          Szeretlek Gemma – öleltem át szorosan.

-          Én is Téged – mondta, és hangján hallottam, hogy mosolyog.

Gemma elment telefonálni, én pedig odasiettem Harry-ékhez.

-          Sziasztok – huppantam le Harry mellé. Gyors szájra puszit adott, hiszen ott volt Niall is.

-          Mizu, legjobb barátom? – kacsintott rám Niall. – Most már hivatalosan is lehetsz az – mondta, és mind a hárman felnevettünk.

-          Hé, azért mert a barátnőm lett, még nem veheted el őt – nézett rá szigorúan Harry, miközben fél kezével átkarolt.

-          De úgyse lehet a legjobb barátnőd és barátnőd is egyszerre… - nézett kérdőn Harry-re.

-          Jaj, fiúk – nevettem fel. – Olyan bolondok vagytok – ráztam meg a fejem.

-          Na, jó én bemegyek legjobb barát, és Harry – emelte ki a legjobb barát szót, majd felállt és bement a szobájukba. Harryvel legalább 10 percen keresztül egymás száján csüngtünk, amitől a hasamba a pillangók feléledtek, a szívem ki akart ugrani a helyéről és levakarhatatlan vigyor lett az arcomon.

-          Mi lesz ezután? – kérdeztem, ő pedig kérdőn nézett rám.

-          Mi után?

-          A tábor után… vége lesz. Te mész tovább a világba, én megyek haza, Gemma pedig Holmes Chapel-be – néztem rá.

-          Erről már beszéltem sokat a fiúkkal, Gemmával és még a szüleiddel is – nézett rám.

-          Hogy? – kérdeztem kikerekedett szemekkel.

-          Arra gondoltunk, hogy… - nyelt nagyot. – Jöhetnél velünk a turnéra, ami a tábor vége után 1 héttel indul – mondta ki nehezen. Először nem is tudom mit gondoltam. Nem tudtam, a szüleim, hogy reagálnának erre. Épp, hogy hazaérek, már megyek is tovább.

-          Anyuék mit mondtak erre? – kérdeztem.

-          Elengednek, ez tőled függ – nézett rám, én bólintottam egyet majd tovább gondolkoztam. Bár nagyon nem volt min, hiszen egyértelmű volt, hogy velük akarok maradni. – Ha nem jössz, azt is megértem, de akkor is megoldjuk a találkozót – mondta.

-          Megyek – öleltem át.

-          Tényleg? – csillantak fel a szemei.

-          Igen. De először Holmes Chapel-be megyünk, nem? – kérdeztem.

-          Gemma mondta? – nézett rám, lassan bólintottam, ő pedig folytatta. – Igen, először oda, és onnan tovább.

-          És akkor egy csomó városba megyünk majd nem? – kérdeztem, és totálisan beleéltem magam az egész turnéba.

-          Igen – nevetett fel.

-          És ha a rajongók nem szeretnek majd? – ráncoltam össze szemöldököm.

-          Az itteni rajongók is odavannak érted – mosolyodott el.

-          És meddig kell titkolnunk ezt az egészet? – utaltam kapcsolatunkra.

-          Nem sokáig, ígérem – adott puszit homlokomra, én pedig mosolyogva hajtottam fejemet a vállára.

Gemmával és a fiúkkal még jó sokáig beszélgettünk, és tervezgettük a turnét. Már most hihetetlenül örültem, hogy én is a részese lehetek ennek az egésznek. Este 11 körül mentünk át Gemmával a saját szobánkba, de persze még legalább 1 óráig a turnét tervezgettük. Azt találtuk ki, hogy minden városba beszerzünk majd egy szuvenírt, és a végén összeszámoljuk őket. A városok között egyébként ott volt New York is, az én álomvárosom. Kiskorom óta szeretnék kijutni oda, de nem volt rá lehetőségem soha.

Legjobb barátnőmmel megint egymás mellett aludtunk el, és úgy éreztem, végre teljesen boldog vagyok, bár a tábor óta már ezt érzem…