Új blog!

Sziasztok!:)
Tudom, nem ide tartozó téma, de hátha valakit érdekel. Nem rég nyitottam meg az új blogomat. Egy beauty blogról van szó. Nagyon örülnék, ha benéznétek (ha érdekel titeket), köszönöm előre is. Nem sokára jön itt is az új rész!:)
Blog linkje: www.bogisbeauty.blogspot.com

12.fejezet

Sziasztok! Itt is az új rész, remélem tetszeni fog. Ha tetszett, akkor kommenteljetek, iratkozzatok fel. Köszönöm!:) Jó olvasást!

Ígérem

-          Jó reggelt – bújtam közelebb Harry-hez, mikor kinyitottam a szemeimet.

-          Neked is manó – puszilta meg a homlokomat a mellettem fekvő fiú, majd szorosan átölelt. Görcsbe rándult a gyomrom, ha arra gondoltam, hogy már nem sokáig élvezhetem ezt. Nem akartam elszalasztani az egyetemet, mert egy nagyon jó helyre kerültem be, ahol azt tanulhatnám, amit szeretnék, de Harry-t sem szeretném itt hagyni. A kettő viszont nem összeegyeztethető, mivel Harry énekes és folyamatosan utazik, ahogy most is. Arra pedig semmi képp sem kérném, hogy adja fel az álmait, és költözzön velem el az egyetem mellé. Fogalmam sem volt mit kéne tennem, úgyhogy próbáltam kizárni a fejemből az egyetemmel kapcsolatos gondolataimat. Pedig nem zárhatom ki sokáig, mert nem sokára Szeptember. És még előtte elkell döntenem, mit akarok. Ha itt maradok, akkor csalódást okoznék a családnak, és magamnak is. Lehet, hogy életem lehetőségét veszteném el. Ha viszont elmegyek, akkor Harry-t hagynám magára, és azt egyikünk se viselné túl jól.

-          Baj van? – fürkészte az arcomat Harry, én pedig mosolyogva megráztam a fejemet.

-          Nem, csak kicsit fáradt vagyok – „hazudtam”. El fogom neki mondani, de még nem most.

-          Ma még van délután egy koncert, utána pár nap szünet – jelentette be vigyorogva.

-          Megyünk valahova? – néztem fel rá csillogó szemekkel.

-          Haza – mosolyodott el.

-          Tényleg? – húztam fel a szemöldökömet.

-          Igen. Anya már hiányol nagyon, úgyhogy gondoltam kicsit hazamehetnénk és akkor minden szülő vágya, ki lenne elégítve – mondta, aztán egyszerre nevettünk fel.

-          De mi már nem ott lakunk – mondtam neki.

-          Tudom, de anyukád most a régi házatokba van, hogy ne kelljen külön lennünk meg ilyesmi – mosolygott.

Örültem is, hogy hazamegyünk meg nem is. Örültem, mert anyával tudok személyesen beszélni erről az egészről. És nem is, mert egy részem tudja, hogy anya meg fog győzni teljesen arról, hogy menjek az egyetemre.

Holmes Chapel, mint mindig most is nagyon nyugodt és csendes volt. Öröm volt visszatérni szeretett hazámba. Harry leparkolt a házunk előtt, én kiszálltam és be is mentem.

-          Anya – kiáltottam el magam, ahogy beléptem a házba.

-          Szia kincsem – lépett anya elém, és szorosan átölelt.

-          Hogy vagy? – engedtem el, majd mindketten a nappali felé vettük az irányt.

-          Most már jól – mosolyodott el. – Hogy telt az út? És milyen a turné? Meg a városok? – kérdezgetett anya, én pedig felnevettem. Aztán a kisasztalra néztem, ahol ott hevertek az egyetemes papírok és a mosoly ráfagyott az arcomra. Anya ezt egyből észrevette, és már nem is érdekelte annyira a turné. – Miért van olyan érzésem, hogy nem vagy boldog attól, hogy látod az egyetemes dolgokat? – vonta fel a szemöldökét anya.

-          Boldog vagyok… - mondtam, bár én se hittem, hogy elhiszi.

-          Audrina, ha azt mondod, hogy nem akarsz az egyetemre menni akkor… - kezdte anya, de nem tudta befejezni, mert megszakítottam.

-          Nem mondom. Mert nem akarom visszamondani. Egyszerűen mikor az egyetemre jelentkeztem, még nem volt az életembe Harry – néztem a kezeimre.

-          Ez így van. De Harry nem gátolhat a tanulmányaidba – nézett rám szigorúan anya.

-          De mostmár nem csak a barátom. Hanem A barátom – válaszoltam.

-          És? – kérdezte anya. Most komolyan nem érti?

-          Anya… - kezdtem és anya arckifejezését látva azonnal ideges lettem. – Tudom, hogy nagyon fontos az egyetem és tudom, hogy nem halaszthatom el. De ott van nekem Harry, és… - folytattam volna, de anya megszakított.

-          Nincs és drága kislányom – emelte fel a hangját. – Nem fogadok el semmilyen kibúvót az egyetem alól. Értem, hogy szerelmes vagy és ott van neked Harry, de Szeptembertől egyetemista leszel, és pont. Erről nem nyitok vitát – fejezte be nyugodt, ám de tekintélyt parancsoló hangnembe.

-          18 éves vagyok, el tudom dönteni, hogy mit akarok csinálni – álltam fel, és én is kissé megemeltem a hangomat

-          Úgy látszik, nem vagy elég felnőtt ahhoz, hogy eldöntsd – nevetett anya, én pedig azon nyomban el akartam sírni magam, de mégsem tettem. Majd este… - Audrina, sokan csak álmodnak arról, hogy erre az egyetemre bejussanak. Te pedig bejutottál. Eszembe se jutna, hogy gondolkodjak azon, hogy odamenjek-e vagy se – mondta anya, és tudtam, hogy igaza van.

-          Tudom anya, és teljesen igazad van – sóhajtottam fel, anya pedig elmosolyodott. – De Harry… - kezdtem volna bele.

-          Nincs Harry. Harry megvár. A szünetekbe tudtok találkozni – zárta le anya a beszélgetést, majd felállt és a konyhába ment.

-          Persze, az teljesen mindegy, hogy én mit akarok – suttogtam magamnak, majd felmentem a szobámba és abban a pillanatban, hogy becsuktam az ajtót elsírtam magam.

Nem sokkal később előhalásztam a laptopomat és felmentem az egyetem honlapjára. Megnéztem pár videót a gólyatáborokról meg ilyesmi, és tényleg megjött kicsit a kedvem hozzá. Emlékszem, hogy tavaly mennyire akartam, hogy bekerüljek erre az egyetemre. Minden gondolatom e körül forgott, és csak ezt az egy egyetemet jelöltem meg, mert úgy voltam vele, hogy ha ide nem vesznek fel, akkor tök mindegy az egész.

És tényleg nem gondolkoznék egy percig sem azon, hogy menjek-e oda vagy sem, ha nem lenne nekem Harry és Gemma. Mert tudom, hogyha most kijelentem Harry-nek, hogy szeptembertől csak a szünetekbe fog látni, akkor össze fog törni. Ahogy én is. Na, és Gemma is. A kispárnámat magamhoz szorítva könnyes szemekkel bámultam ki az ablakon, és komolyan fogalmam sem volt arról, hogy mi lesz most. Mert ha újra elveszítem Harry-t és Gemmát, abba szó szerint belehalok.

Nem tudom, mióta ülhettem ott, szerintem jó pár órája, mert már sötét volt, mikor Harry átjött.

-          Mi a baj? – kérdezte ijedten Harry, mikor meglátta az arcomat.

-          Beszélnünk kell valamiről… - suttogtam, de nem néztem a szemeibe, inkább a kezeimet tanulmányoztam, mintha valami érdekes lett volna rajtuk.

-          Ez nem hangzik túl jól – ült le velem szembe Harry, és figyelt, én pedig nagy levegőt vettem és belekezdtem.

-          Nem is tudom, hol kezdjem. Szóval… mint tudod, én tavaly ballagtam el. Ebből kifolyólag én tavaly beadtam a jelentkezésemet egy egyetemre. Ez egy olyan egyetem, ami kiskorom óta az álmom, és egyszerűen nem tehetem meg sem magammal, se anyával, sem senkivel, hogy visszautasítom, mert felvettek. Viszont, így Szeptembertől nem tudok veletek menni tovább, hanem… - folytattam volna, de Harry megszakított.

-          Hanem mész az egyetemre – sóhajtotta szomorúan és kétségbeesetten.

-          Igen – válaszoltam, és felnéztem rá. Lehajtott fejjel volt, így nem láttam mit csinált, de el tudtam képzelni.

-          Hol van az egyetem? Hova költöznél? – nézett fel rám.

-          New York-ba – mondtam.

-          Figyelj… - fogta meg a kezeimet. – Megoldjuk. Nem fogom megint azt a hibát elkövetni, mint anno. Amikor csak tudunk, akkor találkozunk. A szüneteidet együtt töltjük, és így mindkettőknek jó lesz – mosolygott rám bíztatóan. Megnyugtattak a szavai, de mégsem voltam teljesen nyugodt, mert hiába mondta azt, hogy nem lesz az, mint anno, egy részem mégis félt.

-          Szeretlek – öleltem át, és szorosan hozzábújtam, ő pedig nyugtatóan simogatta a hátamat.

A hetek olyan gyorsan elteltek, hogy észre sem vettem, de már augusztus vége volt. Nagyon féltem tőle, hogy mi lesz most, de egy részem hihetetlenül boldog volt. New York-ba egy lakást vettünk, vagyis vettem, ami az egyetemtől 20 percre van, szóval tök jó. Az utolsó hetekben próbáltam minél több időt Harry-vel, Gemmával és a srácokkal tölteni. De most úgy érzem, hogy ez semmi volt.

 - Mindent bepakoltál? – jött be anya a szobámba.

 - Szerintem igen – néztem körbe.

 - Örülök, hogy így döntöttél, bár tudom, hogy most nagyon fáj – ölelt át anya, és tudtam, mennyire büszke most rám, ami boldogsággal töltött el.

 - Ez van – vontam meg a vállamat, mert nem akartam megint elbőgni magam.

 - Anne most hívott, hogy Harry-ék nem sokára itt vannak, és akkor együtt megyünk ki a reptérre – mosolyodott el anya, én pedig szomorúan bólintottam.

-          Vigyázz magadra, és hívj, amint odaértél – állt elém Zayn, és szorosan átölelt.

-          Hívlak – mosolyogtam, majd Perrie-t is átöleltem, ahogy mindenki mást.

-          Nagyon sok sikert kincsem – ölelt át Anne is, majd anya és végül pedig maradt Harry és Gemma.

Gemma viselte a legrosszabbul, hogy elmentem. Nagyon sírt, és csak azt hajtogatta, hogy maradjak. Persze, valamivel meg kell nehezíteni az elmenésemet.

-          Figyelj, Gemma – álltam vele szembe. – Hívni foglak, és te is és majd találkozunk és minden oké lesz – mondtam neki mosolyogva. Vicces. Én nyugtatom őt, mikor én megyek el. Hogy is van ez?

-          Semmi nem lesz már olyan, mert elmész – sírt Gemma, és igaza volt. Inkább csak megöleltem még egyszer szorosan majd a barátom elé léptem, és most én kezdtem el sírni.

-          Manó, ne sírj – ölelt át szorosan, én pedig annál inkább bőgtem. – Amint tudlak, meglátogatlak, és ott leszek veled sokat. Jó? – kérdezte én, pedig csak bólogattam. – Mindennél jobban szeretlek, és nem hagyom, hogy az egyetem közénk álljon. Mindennap hívni foglak. Ígérem – csókolt meg hosszasan. Aztán mégegyszer.

-          Na, jó lekésed a repülőt, igyekezz – nézett anya az ajtóra.

-          Megyek már – néztem rájuk szomorú mosollyal.

-          Nagyon imádlak titeket, és remélem mindenki, meglátogat engem, legalább egyszer – néztem rájuk, majd felkaptam a táskámat, mégegyszer megöleltem őket, és elindultam.

A repülőre felszállva természetesen még sírtam egy sort, főleg Harry szavain. ’Hívni foglak, ígérem.’ Anno is ugyanezeket mondta…

11.fejezet

Sziasztok! Köszönöm a rengeteg hozzászólást az előző bejegyzésemhez, úgy döntöttem nem zárom be a blogot. Nem lett túl hosszú rész, ne haragudjatok. Remélem most is annyian szóltok hozzá, mint az előzőhöz!:) Jó olvasást! 

Szeretném...

Pár hét telt el azóta, hogy elkezdődött a turné. Az elején azt hittem, hogy végig rossz lesz, mert ugye leribancoztak, meg hasonlók de már szerencsére változott ez az egész, és igaza volt Zayn-nek és a többieknek... pár nap alatt már nem volt furcsa a rajongóknak, hogy én vagyok Harry barátnője. Az utazásokat nehéz volt megszoknom, főleg mikor a buszon vagy repülőn kellett aludnom, de ehhez is hozzászokik az ember egy idő után. Harry-vel szerencsére jól megvagyunk, nem voltak eddig veszekedések, ami fura de jó is egyben, és örülök neki. Jelenleg Philadelphiába vagyunk, itt 1 éjszakát töltünk, aztán pedig indulunk tovább Boston-ba. Legjobban New York-ot élveztem eddig, és nem csalódtam a városban egyáltalán. Gemmával végig vásároltuk azt a pár napot, amit ott töltöttünk, és úgy viselkedtünk ahogy a filmekbe szoktak, New York-ba. (:D)

Reggel, mikor felkeltem Harry már nem volt mellettem. A hotelszoba most is gyönyörű volt, mint mindig. Felültem az ágyba, és a telefonom megkeresése után megnéztem mennyi az idő, majd pár dolgot az interneten, végül kikeltem. A szobánkhoz tartozó fürdőbe mentem, ahol a szokásos reggeli teendők után (zuhanyzás, fogmosás, fésülködés…) visszamentem a szobába, és a bőröndömbe kezdtem kutakodni valami ruha után. Mivel nem terveztem elmenni a hotelből, ezért egy egyszerű ’otthoni’ sortot vettem fel, és egy laza pólót, majd átmentem Gemma szobájába.

-          Jó reggelt – huppantam barátnőm mellé, aki az ágyából nézett valami filmet.

-          Neked is – mosolygott rám. – Nincs kedved elmenni valahova reggelizni? Mehetnékem van – nevetett fel.

-          De, mehetünk – álltam fel. – A srácok? – kérdeztem.

-          Valami interjún, azt hiszem – állt fel Gemma, majd bement a fürdőbe, én pedig visszamentem a szobámba. A telefonom csörögni kezdett, és miután elolvastam ki hív, mosolyogva emeltem a fülemhez a telefont.

-          Szia manó, felkeltél? – szólt bele Harry édesen.

-          Szia, igen – mosolyodtam el, amit ő nem látott. Miközben beszélgettünk, én öltözni próbáltam, ami elég érdekes nézett ki.

-          Megyek el Gemmával reggelizni, mikor érsz vissza? – kérdeztem tőle.

-          3 körül szerintem – szólalt meg.

-          Jólvan, most leteszem, mert mindjárt indulunk. Szeretlek – mondtam.

-          Én is téged kicsim – mondta, majd letettük.

Felvettem egy fekete csőgatyát, meg egy farmeringet. A táskámba bedobáltam a szükséges dolgokat, kevés smink és már indultunk is.

-          Farkaséhes vagyok – állt meg Gemma egy kávézó előtt, ami szimpatikus volt számunkra, úgyhogy beültünk.

-          Én is – mosolyogtam, miközbe az étlapot böngésztem.

Nem sokkal később felvették a rendelésünket. Gemmával ugyanazt kértük, azaz 2 kávét, és 2 croiassant. Körülbelül 5 perc múlva hozták ki a rendelésünket, mi pedig csendben fogyasztottuk el. Gemmával természetesen még pár óráig sétálgattunk a városba, és jó lányok módjára nem egy boltba vásárolgattunk is. Ki kell használni, hiszen Gemma nem sokára hazamegy, vagyis Londonba, mert dolgozni fog. Sajnálom, hogy itt hagy minket, de örülök is neki, mert régóta szerette volna megkapni ezt az állást, és örül annak, hogy egy kicsit önálló élete lehet. Hát, ha ő boldog, akkor én is. Bár ez eszembe juttatja azt, hogy mi lesz velem és Harry-vel szeptembertől. Mert, hogy a nyárból még van másfél hónap, amit persze végig vele tervezek tölteni, de utána kezdődik a Szeptember, és nekem az egyetem. Eddig teljesen biztos voltam abban, hogy egyetemre akarok menni, de mióta Harry újra az életembe lépett, és a barátom is lett már nem vagyok benne biztos. Hiszen, hogyha én odafogok járni, akkor odaleszek kötve, és nem fogok tudni utazgatni. Még nem tudom, hogyan lesz, de még nem is akarok ezen gondolkozni, és remélem majd találunk valami megoldást erre az egészre. Nem akarok emiatt szakítani Harry-vel, és nem is tudnék. Ha pár éve azt hittem, én mindennél jobban szeretem Harry-t akkor… valószínűleg teljesen hülye, voltam… Mármint, mióta újra belépett az életembe napról napra egyre jobban szeretem, és azt hiszem, ezzel ő is így van. Már nem tudnék nélküle, Gemma és a srácok nélkül élni.

4-re értünk vissza, a srácok pedig már ott voltak, mert a földszintről lehetett hallani Niall hangját, amin már meg se lepődtem. Ahogy azon se, hogy a folyosón Louis és Zayn kergették egymást, Niall rajtuk röhögött, és a földön feküdt, Liam pedig megrökönyödve nézte ezt, Harry-vel együtt.

 - Sziasztok – álltunk meg, és azonnal mindenki ránk nézett. Kihasználva, hogy Louis-ék nem rohangálnak gyorsan, odaléptem Harry-hez, leültem mellé és egy gyors puszit nyomtam a szájára.

 - Hiányoztál – kulcsolta össze kezeinket, majd megpuszilta az arcomat.

 - Milyen volt az interjú? – érdeklődtem tőle és Liam-tól.

 - Elment – húzogatta a vállát vigyorogva Liam.

 - És mitől van ilyen jó kedved?

 - Sophia – köhintett vigyorogva Harry, én pedig felhúztam a szemöldökömet.

 - Mi van vele? – érdeklődtem, Liam pedig egy gyűrűsdobozt húzott elő a zsebéből.

 - Ha érted… - nevetett fel, de szerintem leesett neki, hogy értem, mert lefagytam.

 - Úristeeeen – sikítottam fel. – De jó – öleltem át Liamet mosolyogva.

 - Nekem miért nem örülsz ennyire? – ráncolta a szemöldökét Harry, miután elengedtem Liam-et.

 - Neked még jobban örülök, szívem – kacsintottam rá, Harry pedig huncut mosolyra húzta a száját.

 - Na, jólvan. Nyalakodjatok – állt fel Liam nevetve, majd visszacsúsztatta a dobozt a zsebébe és a szobájukba ment.

 - Most már köszönhetek normálisan – álltam lábujjhegyre és átkaroltam Harry nyakát. Derekamra csúsztatta kezeit, és lassan megcsókolt. Pár perc után levegőhiányába váltunk el egymástól, mégegyszer megöleltem majd Liam-hoz indultam, mert beszélni akartam vele.

 - Szóval – huppantam le az ágyra. – Mesélj csak – vigyorodtam el. Liam-mel olyan a kapcsolatom, mintha a bátyám lenne, úgyhogy meg se lepődött, hogy ki akartam faggatni.

Liam hosszasan mesélt, elmondta miért döntött így, és annyira jó volt őt így látni. Tökéletes párt alkotnak Sophiával.

-          És mikor tervezed? – érdeklődtem.

-          Jövő héten 6 nap szabink lesz, és akkor terveztem, hogy elviszem valahova – mosolyodott el.

-          Sok sikert – álltam fel, és mégegyszer megöleltem.

-          Viszont menj, nem akarom, hogy Harry ideges legyen – utalt arra, hogy már legalább 1 órája nála voltam. Felnevettem majd az ajtó felé indultam.

-          Én se – mosolyodtam el, majd átmentem a szobánkba.

-          Azt hittem már sose jössz – nézett rám morcosan Harry.

Bedőltem mellé az ágyba, és csak beszélgettünk, néha pedig egy-egy csókban forrtunk össze.

Este a srácokkal együtt elmentünk vacsorázni és kicsit sétáltunk a városba. Ez így elég nehéz, mármint ha a fiúkkal vagyunk, mert minden 2. ember megállítja őket egy közös fotóra, vagy autogramra és vannak, akik még beszélgetni is szeretnének. A fiúk persze kedvesek és mindenkivel beszélgetnek pár percet, viszont így az esti sétából nem lett sok. Eljutottunk a közeli park-ba, ott leültünk és kicsit beszélgettünk, főleg Liam-ról és Sophiaról. Azt tervezi, hogy elviszi Párizsba, és ott megkéri a kezét. Ez undorítóan romantikus, de mégis annyira aranyos. Este 11 körül értünk vissza, és amíg Harry fürdött én a telefonomon játszottam egészen addig, amíg anya fel nem hívott.

-          Szia Audry, hogy vagy? – szólt bele anya kedvesen, de éreztem valamit a hangjába.

-          Szia anya, minden oké, és te? – kérdeztem vissza.

-          Jól vagyok. Ma járt itt a postás – mondta.

-          És? – érdeklődtem, hiszen fogalmam sem volt miért közli ezt velem.

-          Egy szép vaskos borítékot hozott nekem – mondta izgatottan anya, és egyből leesett. Az egyetem küldte a levelet, a beiratkozással meg mindennel kapcsolatban, és ezzel biztossá vált, hogy felvettek.

-          Ez… nagyon jó – mondtam és próbáltam izgatottnak tűnni, de majdnem elsírtam magam. Hiszen akkor itt kell hagynom Harry-t.

-          Szeretném, ha Augusztus végén hazaköltöznél Audry, hogy mindent el tudjunk intézni az egyetemmel kapcsolatosan – ujjongott anya, én pedig éreztem, ahogy szétesik minden körülöttem.

Mi legyen?

Sziasztok!

Sajnálom, hogy az elmúlt időben nem volt új fejezet, ennek több oka is van.
Az első, hogy nem rég kezdődött az iskola, és elég fáradt voltam, na meg ihletem se nagyon volt.
A másik, hogy nem sok visszajelzést kaptam az utóbbi fejezetekre, és ebből arra következtettem, hogy nem kedvelitek a blogot, tehát nem láttam értelmét folytatni. Ti hogy gondoljátok? Folytassam, vagy mit javítsak? Őszintén, kérlek!:) Szóval valahogy jelezzétek véleményeteket, köszönöm nektek előre is!:)

1.díj

Sziasztok! Megkaptam az első díjamat, amit szeretnék megköszönni a http://00heismydream.blogspot.hu/ írójának! 

 

Szabályok:

1. Írd le, hogy kitől kaptad. 

2. Írj magadról 10 dolgot. 

3. Válaszolj 10 kérdésre. 

4. Tegyél fel 10 kérdést. 

5. Küldd tovább 10 embernek. 

10 dolog rólam:

1. 17 éves vagyok.

2. 3 éve modellkedek, hobbi szinten.

3. Kedvenc bandám a One Direction.

4. Újságírónak készülök.

5. Van 2 macskám, és nagyon szeretem az állatokat.

6. Imádom az álomfogókat. 

7. Nagyon szeretek olvasni, a kedvenc könyvem a Szent Johanna Gimi.

8. Mániákusan gyűjtöm a sminkeket, és imádok is sminkelni.

9. Budapesten élek, kiskorom óta.

10. Kedvenc sportágam a lovaglás. 

10 kérdés:

1. Ki a kedvenc énekesed/énekesnőd?

Több kedvencem is van, de ha nagyon választani kell akkor Harry Styles és Selena Gomez. 

2. Kedvenc színed?

Rózsaszín, és sötétkék. 

3. Mióta blogolsz?

2015. aug. 12.-e óta!:)

4. Mi a véleményed a blogomról?

Nagyon megfogott, és ahogy időm engedi, olvasni fogom.

5. Kedvenc évszakod?

Tavasz. Se túl hideg, se túl meleg.:)

6. Hány blogot írsz?

Ezt az egyet. 

7. Ki a kedvenc színészed/színésznőd?

Ian Somerhalder, és Nina Dobrev. 

8. Miért kezdtél el blogolni?

Régóta írok történeteket, és sokan mondták, hogy szerintük kezdjek blogolni, úgyhogy gondoltam, miért is ne. És nem bántam meg! 

9. Mennyi időbe telik egy rész megírása?

Ez változó, van amikor pár óra is elég, de van amikor több nap.

10. Kedvenc ételed?

Mindent imádok, de leginkább a hurkát. Vicces, mert elég vékony ember vagyok, pedig rengeteget eszem!:D

Az én 10 kérdésem:

1. Hány éves vagy?

2. Mivel szeretnél foglalkozni a későbbiekben?

3. Jártál már külföldön?

4. Szeretsz olvasni?

5. Milyen könyveket szeretsz inkább?

6. Van háziállatod? 

7. Kedvenc ruhadarabod?

8. Milyen iskolába jársz? 

9. Kedvenc csokid? 

10. Hogy tetszik a blogom?

10 blog, akiknek küldöm: 

1. http://gyuloletvagyszerelem.blogspot.hu/

2. http://tulajdon.blogspot.hu/

3. http://takenlight.blogspot.hu/

4. http://fizzytomlinson.blogspot.hu/

5. http://givemelovefromonedirection.blogspot.hu/

6. http://electricfanfichu.blogspot.hu/

7. http://dear-my-diary-5sos.blogspot.hu/

8. http://onthewaybysamwilberry.blogspot.hu/

9. http://harrystylesfanfictions.blogspot.hu/

10. http://yousavedmefromthedarkness.blogspot.hu/

10.fejezet

Sziasztok! Itt is az új rész, remélem tetszeni fog. Ha így volt, kérlek hagyjatok magatok után valamilyen nyomot. Köszönöm a rengeteg oldalmegjelenítést, és a hozzászólásokat. Ez most elég rövidre sikerült, a következő hosszabb lesz, ígérem! Jó olvasást!

Veled van, és szeret! 

-          Audry, ne itt… tele van fotósokkal, nem kell, hogy minden újságba ez legyen – húzott félre Gemma, egy külön kis szobába, és bezárta az ajtót.

-          Aj, én ezt nem fogom bírni. Nem hallottad, miket mondtak rám? Leribancoztak, csak, azért mert szeretek valakit, és együtt vagyok vele – sóhajtottam.

-          Tudom, és hidd el, hogy egyáltalán nem érdemled meg, de Harry-be mindenki „szerelmes” és most mindenki utál, aki őt szereti. De aki tényleg szereti Harry-t, elfogadja, hogy veled van. Próbálj meg nem foglalkozni velük – simogatta a hátamat Gemma, ami picit megnyugtatott, de egyszerűen nem bírtam felfogni, hogy miért ribancoztak le. Azt se tudják, ki vagyok, egyedül a nevemet tudják, és már ribancoznak. Jó, tudom, hogy ez most nem rólam szól, hanem arról, hogy az álompasijuk nem szingli, és ezért engem kell szidni.

-          Értem, de akkor is – álltam fel, és sétálgatni kezdtem a szobába.

-          Amikor engem megismertek a rajongók, engem is folyamatosan ribancoztak, mikor én a nővére vagyok. Kell nekik egy kis idő, hogy elfogadjanak de nem fog ez sokáig tartani, nyugi. És csak gondolj arra, hogy Harry veled van, és szeret – nyugtatgatott Gemma.

-          Tudom… csak annyira rossz – húztam el a számat. Gem szavai tényleg megnyugtattak, bár még mindig nem értettem a rajongókat, de nem is akarom megérteni. Nem nekik kell szeretni, hanem Harry-nek. És ő szeret. És ez a lényeg.

-          Na, jó menjünk a koncertre, mert szerintem az öcsém már idegrohamot kapott, hogy hol lehetünk – nevetett Gemma.

Felkaptam a táskámat, és a színpad mögé mentünk. Hátul mindenki rohangált, az első ismerős, akit kiszúrtam, Louis volt, aki kissé idegesen jött felém.

-          Hol voltatok? Harry tiszta ideg, mert nem vettétek fel a telefont – mondta.

-          Hol van? – kérdeztem egyszerűen.

-          Uh basszus, tényleg sokat hívott – nézte telefonját Gemma.

-          Hol van? – kérdeztem kicsit idegesebben.

-          Ott – mutatott egy távolabbi ajtóra Louis, én pedig már meg is indultam.

Kopogás nélkül nyitottam be Harry-hez. A szobába lévő kanapén ült, térdein támasztotta kezeit, és csak a telefonját bámulta. Mikor beléptem, azonnal odakapta a fejét, és felpattant.

-          Hol voltál? – kérdezte idegesen, de mikor látta, hogy én ettől egy kicsit megijedtem, enyhült az arca.

-          Ne haragudj Harry, csak a rajongók… - kezdtem, de akkor szólalt meg a kis hangszóró, hogy 5 perc van kezdésig, és a fiúk induljanak meg a színpad mögé.

-          A rajongók? Mi történt Audry? – lépett közelebb.

-          Menj Harry, utána megbeszéljük. Szeretlek – adtam hosszú puszit ajkaira.

-          Én is Szeretlek, de mi történt? – kérdezte kétségbeesett arccal.

-          Semmi komoly Harry, utána megbeszéljük, de a rajongóid már várnak – mosolyodtam el, amitől picit megnyugodott.

-          Sietek – mosolyodott el, majd kilépett az öltözőből és már el is tűnt.

Pár percig csak ücsörögtem ott, majd kimentem, hiszen még úgyis 2 óra mire véget ér a koncert. Gemmát sehol nem találtam meg, ezért a büféhez mentem, és kértem egy kávét magamnak. Leültem egy kanapéra, elővettem a telefonomat és azzal kezdtem szórakozni. Nem akartam felmenni twitterre, de végül megint rányomtam. Az egész twitter pörgött, és minden rólam és Harry-ről szólt. A fotósok konkrétan most láttak először, és jó sok képet kiposztoltak. A kommenteket inkább nem néztem meg, mert azon csak felidegesítem magam.

A színpad mellett tökéletes ráláttam a fiúkra, így odaültem és figyeltem őket. Összevissza ugráltak, és poénkodtak a másikkal.

A koncertet végignéztem és végignevettem. A végén már fájt a fejem a sikításoktól, de túléltem. Harry kissé fáradtan, de vigyorogva jött le hozzám.

 - Lezuhanyozok, aztán jövök – csókolt meg, majd ment is tovább. Én is indultam volna tovább, de valaki visszahúzott.

 - Történt valami? – fürkészte az arcomat Zayn.

 - Nem – sóhajtottam.

 - Látom… akarsz róla beszélni? – kérdezte tőlem.

 - Semmi – rántottam meg a vállamat. – Amikor jöttünk a koncertre, ugye rajongók vettek körül minket, nagyjából – kezdtem bele, ő pedig bólintott. – Nem néztem nagyon rájuk, mert gondoltam, hogy nem én leszek a kiskedvencük, de ők egyszerűen mintha meg akarnának ölni, és tényleg… nem az, hogy nem vagyok szimpatikus, hanem tényleg azt láttam a szemükbe. És nem egy ember kiabálta be, hogy ribanc, meg kurva. És most milyen alapon ribancoznak le? Mert tudom, hogy ez nem rólam szól, hanem arról, hogy Harry mostmár nem szingli. De könyörgöm. Ha szeretik, akkor nem az lenne a lényeg, hogy azt akarják, hogy boldog legyen? – fakadtam ki, és idegesen letöröltem a könnycseppiemet. – De most komolyan miért ribancoznak le? Mert jó, utáljanak, úgyse ismernek. De nem tudnak rólam semmit, még csak azt se, hogy hány éves vagyok, és ezt kapom. És nem csak tőlük, minden rajongó leribancoz - hajtottam le a fejemet, hajam pedig előreomlott.

 - Audry, nyugi – ölelt át Zayn. – Perrie is megkapta ugyanezeket, tudom, hogy ez most nagyon nehéz. De figyelj, nem nekik kell szeretniük téged, hanem Harry-nek. És erre koncentrálj. Harry-nek fontosak a rajongók, de hidd el, hogy senki nem annyira fontos neki, mint Te – mondta Zayn.

 - Sajnálom, hogy így kifakadtam – húztam el a számat.

 - Audry, ezért ne kérj bocsánatot – mosolyodott el. – Nyugodtan szól bármi, van, és tudom, hogy ez most mennyire rossz, de hidd el, hogy pár nap és már nem lesz ez. Csak még friss. Perrie-t is ennyire szidták, és ugyanezeket kapta. De pár nap eltelt, a rajongók feldolgozták, és már semmi nincs. És ez lesz nálatok is. Csak új vagy te is nekik, meg a helyzet is – mondta, és sikerült picit megnyugtatnia.

- Tudom, csak én nem bírom, ha így alaptalanul ribancoznak – húztam el a számat.

- Ez nem azért van, mert azt gondolják rólad, hanem mert a „szerelmükkel” jársz – nevetett fel, és én is elmosolyodtam.

 - Most pedig menj, és beszélj Harry-vel. Neki is mondd el ezeket – intett Harry öltözője felé, én pedig bólintottam, majd mentem is tovább.

Az öltöző előtti kis kanapén leültem, és megvártam, amíg Harry kész lett.

Nem sokkal később jött ki, és visszamentünk az öltözőbe.

-          Baj van? – kérdezte ijedt tekintetekkel Harry, mikor meglátta kisírt szemeimet.

Neki is elmondtam ugyanazt, amit Zayn-nek. Ő is próbált megnyugtatni, de én csak az ölelésére vágytam. Soha nem hagynám el Harry-t ezért. Sok mindenen keresztül mentem már, és most ez a helyzet is rossz, de túlságosan szeretem Harry-t. Fontosabb, mint bármi, vagy bárki az életembe. És erről az egészről igazán nem ő tehet.

-          Szeretlek Harry – néztem fel rá mosolyogva.

-          Én is szeretlek kicsim – csókolt meg hosszasan.

-          Próbálok nem foglalkozni a rossz beszólásokkal, de tudod, hogy nem megy könnyen. De nem számítanak, mert csak te számítasz – simítottam meg arcát, ő pedig édesen elmosolyodott.

-          Nekem pedig csak Te. És bele fognak nyugodni, csak kell egy kis idő nekik – mosolyodott el újra, és még szorosabban ölelt.

Harry 10 perc alatt teljesen megnyugtatott, és már nem is zavartak a beszólások. Kifelé menet Harry kezét szorongattam, és talán kicsit túl sok fotós jelent meg hirtelen, de nem zavart, mert velem volt Ő. És csak ez számít, mindig is ez számított. 

9.fejezet

Sziasztok! Itt is lenne a 9.fejezet, remélem tetszeni fog nektek. Ha tetszett, akkor kérlek hagyjatok magatok után valamilyen nyomot. Köszönöm a rengeteg oldalmegtekintést és a kommenteket. Jó olvasást! 

Nekem ez nem megy...

Az elmúlt napokat Holmes Chapel-be töltöttük, ami feltöltött egy kicsit. Jó érzés volt újra „itthon” lenni, visszajöttek a kiskori emlékeim. Gemmával és Harry-vel általában az erdőben voltunk, ahogy kiskorunkban is, mert ott van egy játszótér. Jó sok ismerőssel összefutottunk itt, akik mosolyogva néztek minket, és gratuláltak nekünk Harry-vel, mint valami friss házasoknak.

Utolsó éjszaka Gemmával bezárkóztunk az ő szobájába, hogy csajos estét tartsunk. Jó pár csomag chips, és gumicukor hevert összevissza. Valami filmet is elindítottunk, de nem is figyeltünk rá, inkább beszélgettünk.

-          Nem fura? – kérdezte tőlem Gemma.

-          Micsoda? – néztem rá kérdőn.

-          Hogy már ismer a világ, nagyjából – mosolyodott el halványan.

-          Hát fura, de nem tudok mit csinálni. Nem fogok emiatt szakítani Harry-vel, vagy ilyesmi, de ezt tudod. Megijeszt a helyzet inkább – húztam el a számat. – Neked nehéz volt? – kérdeztem vissza.

-          Eleinte igen, de idővel hozzászoksz majd. Bár nyilván azért más, mert te a barátnője vagy – mondta.

-          Igen, és pont ettől félek. Én a barátnője vagyok, és most minden rajongó azt hiszi, hogy én elvettem tőlük Harry-t, pedig ez nem így van… én nem akarom elvenni tőlük – mondtam kicsit szomorúan.

-          Jajj, Audry emiatt nehogy rosszul érezd magad. A rajongók már azokat is kicsinálják, akik csak rá néztek Harry-re… néhányuk nagyon gonosz, de ne foglalkozz velük! Ott van neked Harry, aki szeret és hidd el, hogy Harry mindig ki fog állni melletted, és soha nem fogja hagyni, hogy rossz legyen neked. És én sem – bólogatott Gemma, szavai pedig picit megnyugtattak.

-          Tudom Gem, és ennek nagyon is örülök, de tudod, hogy én lelkileg nem vagyok olyan erős – hajtottam le a fejemet.

-          Audry, nehogy szomorkodj. Gondolj már bele, holnap megyünk turnézni, mennyi helyre eljuthatunk már, és ne a rajongókkal foglalkozz, hanem a szerelmeddel, velem, és a fiúkkal – csúszott közelebb Gem, és átölelt.

-          Nagyon szeretlek Gemma – öleltem át szorosabban.

-          Én is Téged – mosolyodott el.

Gemma szavai megnyugtattak, és próbáltam nem a csúnya hozzászólásokra gondolni.

Legjobb barátnőmmel természetesen hajnali 4 körül alhattunk el, ezért másnap 3 óra volt mire felkeltünk.

-          Jó reggelt – csoszogtunk be a konyhába, ahol csak Anne állt.

-          Sziasztok lányok – nevetett fel, mikor meglátta a fejünket. – Harry elment valami papírokat intéz, este 7-kor indultok – mondta.

-          Oké – bólintott Gem, majd elém tolt egy kávét.

A forró folyadéktól hamar éberebbnek éreztem magam. Reggeli után már indultunk is pakolni. Illetve csak Gemma pakolt, mert én már úgy jöttem ide, hogy összepakoltam.

Ma kocsival Londonba megyünk, és az első pár napot még nem hotel-be töltjük, hanem a fiúk Londoni házába. A pontos útitervet még nem néztem meg, szóval nem tudom mi London után a következő állomás.

6 órakor jutottam el odáig, hogy le is zuhanyozzak. Gemma ment utánam, szóval gyorsan felöltöztem és sminkeltem, majd lementem a konyhába. Fél 7 volt mire Harry hazaért.

 - Szia picim – adott egy hosszú csókot ajkaimra, majd indult tovább a kávéfőző felé.

 - Milyen napod volt? – érdeklődtem.

 - Elintéztem a papírokat, minden okés. A fiúk már ott vannak a házba – mosolygott.

 - Tényleg… most akkor hogy lesz? – kérdeztem tőle.

 - Londonba lesz 2 koncert, utána megyünk Cardiff-ba – nézte a papírokat, majd miután megválaszolta kérdésemet lerakta azokat.

Felmentem a szobába, még összeszedtem a cuccokat, és miután lecipeltük a bőröndöket Gemmával, elköszöntünk anyuéktól.

-          Nagyon vigyázz magadra kincsem, hívj ha tudsz, és ne foglalkozz a többi emberrel, csak velük – nézett Harry-ékre.

-          Jólvan anyu – öleltem át.

-          Te pedig vigyázz rá – nézett nevetve Harry-re.

-          Ezt kérni sem kell – átölelte anyut, majd felkapta a táskáját, másik kezével pedig megfogta az én kezemet.

Még egyszer rámosolyogtam anyura, majd kimentünk, és beszálltunk a kocsiba.

A kocsiút csendesen telt, halk zene szólt a rádióból, és mindenki az utat bámulta.

10 óra volt mire odaértünk, és majdnem leesett az állam, mikor megláttam, hogy mekkora az ő házuk. Jó, számítottam rá, de azért mégis.

 - Mekkora ez a ház – néztem Harry-re, aki csak elnevette magát. – És én itt fogok lakni? – kérdeztem. Jó, csak ideiglenesen pár napig, de akkor is.

 - Kicsim, kapard össze az álladat, és gyere be – zárta le a kocsit.

Kis idő után sikerült betalálnom a házba, ami belülről még jobban nézett ki. Zayn és Liam a konyhába tevékenykedtek. Niall és Louis pedig valami videó játékon játszottak.

-          Sziasztok – mentem először a konyhába. Mindenkit szép sorjába megöleltem, majd leültem a kanapéra, Niall mellé.

-          Kipróbálod? – kérdezte Niall, és felém tartotta a konzolt.

-          Inkább csak nézem – nevettem fel. Régebben Harry próbált tanítani, hogy kell velük játszani, de totál hülye voltam belőle. A mellettem ülő szőke fiú megrántotta a vállát, majd újra játszani kezdett.

Nem sokkal később a többiek is megérkeztek, a fiúk játszottak, mi Gemmával pedig figyeltük őket.

-          Holnap mi lesz? – érdeklődött Gem.

-          1-re megyünk egy interjúra, utána próba és utána koncert – világosított fel minket Zayn.

-          Akkor elég ha a koncertre oda megyünk, nem? – kérdezte Gemma.

-          Persze – bólintott Lou.

-          Hú, One Direction koncertre mehetek? El sem hiszem – ugráltam, mint egy kislány, a fiúk pedig megállás nélkül nevettek rajtam.

Éjfél volt, mire mindenki aludni készült.

-          Alszol velem? – kérdezte tőlem egy kicsit félve Harry. Bár kiskoromba sokat aludtam vele, mióta újra találkoztunk, még nem. És azért így mégis más.

-          Igen – öleltem át, és egy hosszú csók után Harry szobájába mentünk.

Egy kicsit fura érzés volt, hogy Harry mellett feküdtem. Nem tudtam, hogy most hozzá bújjak, vagy mit csináljak, de Harry megoldott mindent.

Lassan közelebb húzódott hozzám, én pedig automatikusan átöleltem őt, és hozzábújtam. Vagy 5 percig rendezkedtem magam, Harry-t és a takarómat, mire megfelelő helyet alakítottam ki magamnak.

-          Elhelyezkedtél? – nevetett fel halkan Harry.

-          Igen – mosolyodtam el, amit ő nyilván nem láthatott. Még egyszer megcsókoltam őt, és pár perc múlva már aludtam is.

Reggel 11 óra volt, mire felkeltem. Harry mellettem volt, már ébren és a telefonját babrálta, de mikor meglátta, hogy felkeltem, letette azt.

-          Jó reggelt – csókolt meg.

-          Neked is – mosolyogtam rá. – Mikor indultok?

-          12-kor – húzta el a száját.

-          És nekünk hányra is kell odamenni? – érdeklődtem, miközbe mellkasára feküdtem.

-          9-kor kezdődik a koncert, szóval szerintem fél 8 körül elég, és akkor tudunk egy kicsit együtt lenni – puszilt bele a hajamba.

-          Oké – mosolyodtam el. – A rajongók nem fognak megenni?  - húztam el a számat, mert megint kaptam már gonosz kommentet, üzenetet a fanoktól.

-          Nem tudom, de lesznek őrök, úgyhogy nyugi – ölelt át. – Nekem készülődnöm kell, kicsim – hajolt oda, hogy hosszasan megcsókoljon.

-          Akkor lemegyek reggelizni – keltem ki az ágyból, felvettem a köntösömet, majd leindultam.

A nappaliba csak Gemma ült, gondolom a többiek már készülődnek.

 - Jó reggelt – kiabáltam oda neki, majd a hütő felé vettem az irányt.

 - Neked is – pattant fel, és odajött hozzám. – Ma nem megyünk be a városba? Akarok pár cuccot venni – kérdezte.

 - De, persze. Nekem is jól jönne pár új dolog – bólintottam, majd kipakoltam a reggelimet, ami nutellás kenyér volt.

 - Akkor majd elkérem valaki kulcsát – nevetett fel.

Reggeli közben elköszöntem Harry-től, és a többiektől akik már meg is indultak, szóval tök üres volt a ház. Niall odaadta nekünk a kocsiját, ami jól jött, hiszen nem kell majd a tömegközlekedéssel hülyéskednünk. Harry egy testőrt is küldeni akart mellénk, de lebeszéltük róla, csak túl éljük valahogy…

Reggeli után gyorsan elkészültünk, és már indultunk is. Nem sokat mentünk, mikor leparkoltunk egy bevásárló központ előtt.

A rövid vásárlásból, elég hosszú lett. Majdnem minden boltba bementünk, és vettünk valamit. Igazi csajos nap volt, és a rajongók sem öltek meg minket. Bár jó páran odajöttek hozzánk, van aki még képet is akart velem csinálni, ami nekem még mindig furcsa, hiszen nem csináltam semmit. Voltak akik gratuláltak nekem, és Harry-nek, ami jól esett.

Hazaérve ettünk, és készülődtünk. Egy fekete farmert, és egy sötétkék felsőt vettem fel. Sminkeltem egy picit, és a hajamat pedig csak simán hagytam. 7-kor indultunk el a koncert helyszínére, viszont arra egyáltalán nem számítottam, ami ott várt…

Már messziről ki lehetett szúrni a hatalmas tömeget, és az arénát. Nem volt hátsó bejárat, ezért elől kellett bemennünk, ami elég nehéz volt.

A tömegbe érve mindenki felismert, voltak akik mosolyogtak, és voltak akik nekem akartak jönni.

 ’ Audrina, te ribanc ’ – hallottam ki a tömegből, és nem kicsit megrémültem. Hiszen itt van nem tudom hány ezer ember, akik ribancnak tartanak, csak azért mert én Harry barátnője vagyok.

Lehajtott fejjel, Gemma kezét szorongatva lassan bejutottunk az arénába.

-          Jól vagy? – fordult felém Gemma miközben átölelt. Bent is hallatszódott a sikítozó tömeg, és a fülemben csengett a rajongó mondata.

-          Nekem ez nem megy… - sóhajtottam fel, és próbáltam lenyugtatni magam, hogy ne sírjak.