8.fejezet

Sziasztok! Most kicsit késtem a résszel, ne haragudjatok. Remélem tetszeni fog ez a rész, ha igen, hagyjatok magatok után valamilyen nyomot. Jó olvasást! 

Vége...

Az utolsó nap hamarabb eljött, mintha csak tegnap kezdődött volna a tábor. A mai napon még lemegyünk a strandra, este pedig tábortűz. Nem akartunk nagy búcsúzkodást, úgyhogy úgy döntöttünk, csak kiülünk, ahogy szoktunk és beszélgetünk. Harry-vel szerencsére minden jól alakul, bár nem sokat tudtunk kettesben lenni, de tökéletesen alakult ez az egész, aminek nagyon örültem. Még mindig picit fura, hogy ő a barátom, a szerelmem…

Reggel Dave hangjára keltem fel, aki gyorsan bekiabált és már ment is tovább. Gemma mellett keltem fel, már nem is tudom, mikor aludtam utoljára a fenti ágyba, de így sokkal jobb.

-          Utolsó nap – nézett rám szomorúan Gemma, és arcába lógó haját, hátrasöpörte.

-          Ez az, úgyhogy pattanj fel, és élvezzük ki az utolsó napot – ugrottam fel, Gemma pedig inkább nyöszörögve legurult az ágyról.

Reggeli után már indultunk is a strandra, Harryvel hátul mentünk, kézen fogva. Megint a turnéval kapcsolatban fárasztottam, már konkrét útitervet írtunk Gemmával, hiszen ő sem nagyon utazgatott még. A fiúk szerintem már megbánták, hogy elhívtak, de így jártak. Haha.

A nap nem sütött olyan erősen, de kellemes volt a strandoláshoz, úgyhogy miután bepakoltunk már indultunk is be a vízbe. Miután mindenkit szépen lefröcsköltek a fiúk, játszottunk egy kicsit, a kicsik feltűnően sokat másztak fel a fiúk hátára, nyakába meg sokat ölelgették őket. Szerintem ez az utolsó nap hatása. Harry mindig félve nézett rám, ha valaki átölelte, én pedig mindig jókat nevettem rajta, annyira édes volt. Természetesen nem voltam féltékeny, hiszen ők rajongók. Mi inkább kint napoztunk Gemmával, és meglepő módón a közelgő utazásról beszélgettünk.

 - Te melyik várost várod a legjobban? – nézett rám Gemma csillogó szemekkel.

 - Melyiket nem? – nevettem fel. – Amúgy New York, Los Angeles – soroltam, ő pedig csak bólogatott.

 - Legyen már az indulás ideje – csapkodott a homokba türelmetlenül.

 - El sem hiszem, hogy nyár végéig együtt leszünk. Jó itt is együtt voltunk, de ott azért mégis más lesz – vigyorogtam.

 - Hát jóval, főleg ha meglátod milyen rajongótáboruk, van… - nézett nevetve a fiúkra.

 - Veszek egy füldugót – nevettem fel én is.

 - Majd megismered Lou-t, meg Lux-ot is, meg egy csomó embert – kezdett bele a beszélésbe Gemma, ezeket már nagyon sokszor átbeszéltük, de még mindig annyira izgalmas.

7 óra körül indultunk vissza a szállásra, és vacsora után kezdtük is a tűz építését.

Kipakoltunk minden ételt, amit találtunk a konyhába, és mindent próbáltunk megsütni.

9 óra körül már kicsit lecsendesedtünk, én pedig Harry vállán pihentettem a fejemet.

 - Hiányozni fog ez az egész – sóhajtottam.

 - Nekem is – nézett végig mosolyogva a tömegen.

 - Annyi szép dolog történt itt – szipogtam.

 - Picim, ne sírj – emelte fel a fejemet. – Már csak szép dolgok fognak veled történni – ölelt át, és apró puszit adott a számra, amit szerencsére a többiek nem vettek észre.

10-ig csendben néztem, a tűzet és a többieket. Boldogságot éreztem, és tudtam, hogyha a tábornak vége lesz, akkor is ezt fogom érezni.

Másnap 10-kor keltett minket Dave, és reggeli után már pakoltunk is.

-          Nem fér bele – ült rá a táskájára Gem.

-          Gemma, ha idefele belefér, most is bele kell – nevettem.

-          Ne magyarázz, te se férsz bele – nézett szúrós szemekkel.

-          Pakolj Harry táskájába – vigyorogtam. Gem pedig felpattant, és már ott sem volt.

Nagy nehezen belegyömöszöltem a ruháimat a táskába, és kicsit leültem az ágyra, gondolkodni.

12-kor érkezett be a busz az udvarra. Bedobáltuk a cuccainkat, majd felültünk. Zayn, Liam, Louis, Niall és Gemma hátulra ültek, mi pedig eléjük, Harry-vel. Szomorúan néztük, ahogy a busz kitolat a kertből és megindul. Ez a tábor változtatott meg mindent, ha ez nincs, én még mindig otthon ülnék, és Harry-n kattognék.

Az út gyorsan eltelt, és 2 körül érkeztünk meg. Anya és Anne mosolyogva integettek, úgyhogy elköszöntünk a fiúktól, a gyerekektől és Dave-től, majd hárman odamentünk.

-          Na, milyen volt? – ölelt át anya.

-          Jó – vigyorogtam. A fotósok perceken belül megjelentek, úgyhogy megöleltem Harry-t és Gemmát, és indultunk haza. Ők Holmes Chapel-be mennek most, mi pedig majd holnap után. Kiváncsi vagyok rá, bár szerintem semmit nem változott az a hely.

3 óra volt mikor hazaértünk. Ledobtam a cuccokat a szobámba, és visszamentem a konyhába.

 - Na, és hogyan is volt az, hogy ti összejöttetek? – pakolt anya a hűtőbe, én pedig a pulton ülve mindent elmeséltem neki.

 - Tudod, mindig is féltünk apáddal, hogy mi lesz, ha már lesz barátod, és valaki más is lesz az életedbe – mosolygott anya. – De Harry a tökéletes fiú hozzád – ölelt át, és szavai hallatán azonnal vigyorogni kezdtem.

 - Hát… én is így gondolod – nevettem fel.

Anyával vacsorát készítettünk, ami most milánói volt és palacsinta, hiszen az a kedvencem. Apa nem sokkal később ért haza, így őt is jól megölelgettem.

-          Most kéne a jó apás fenyegetős szöveg, amiért barátod lett, de Harry… ő Harry – nevetett apa.

-          Örülök, hogy ennyire örültök ennek – mosolyodtam el. Abban a pillanatban megcsörrent a telefonom. – Az emlegetett szamár – emeltem fel a telefont, és kimentem az udvarra.

-          Szia picim – szólt bele Harry, hangja hallatán pedig boldog lettem, és hiányzott is. Pedig pár órája, hogy elváltunk.

-          Szia, miújság? – kérdeztem tőle.

-          Semmi érdekes, anya már nagyon készül, hogy jöttök – nevetett, és hallottam, ahogy Gemma és Anne hátul beszélgetnek.

-          Puszilom mindkettejüket – mondtam, következő pillanatban pedig már Gemma szólt bele.

-          Szia, gyertek már, úgy hiányzol – mondta.

-          Nekem is hiányoztok Gem – válaszoltam.

-          Úristen, megnéztem milyen boltok vannak Los Angelesbe, és… - kezdett bele Gemma, én pedig nevetve hallgattam, és megint csak vagy fél órát beszéltünk. Szegény Harry, lebeszéljük a pénzét.

Vacsora után bementem a szobámba, és laptoppal a kezemben, befeküdtem az ágyba. Rámentem twitterre, és azt hittem elájulok. Több ezer követőm lett, sok-sok üzenet, és minden, amit ellehet képzelni. Először azt hittem Gemma írt ki valamit, de miután a fala üres volt, rámentem Harry adatlapjára, és majdnem felsikítottam, örömömben.

Egy közös képünk volt ott, mikor átölel, és a kiírást látva először meglepődtem, majd rájöttem miért is lett ennyi követőm.

A kép alatt egyébként a nevem és egy szeretlek szó villogott, ami hatalmas boldogsággal töltött el. De nagyon meg is lepődtem, mert azt beszéltük, hogy még nem mondja el.

Azonnal hívni kezdtem Harryt, aki nevetve vette fel a telefont.

-          Kiváncsi voltam, mikor veszed észre – szólt bele.

-          De nem az volt, hogy még ne? – kérdeztem rá azonnal.

-          De igen, de nem akarom titkolni, hogy van barátnőm. Ma se tudtunk normálisan elköszönni a fotósok miatt – sóhajtott Harry.

-          Értem… - válaszoltam. – Ez nekem is jobb így – vigyorodtam el, amit ő nyilván nem látott.

-          Szeretlek Picim – mondta halkan Harry.

-          Én is Szeretlek, holnap beszélünk – mosolyogva tettem le a telefont, és még egy kicsit neteztem.

Anyának és apának azonnal elmeséltem, hogy hirtelen mennyi követőm lett, ők pedig vigyorogva fogadták a hírt, miszerint kislányuk nem csak párkapcsolatban van, de híres is. Aha, híres. Bár fel voltam készülve rá, hogy nagy port fog kavarni az, hogy Harry-nek barátnője van, ekkora felhajtásra nem számítottam. Az internet, a facebook, és a twitter is ezzel volt tele. Sok rajongó írta, hogy mekkora ribanc vagyok, de voltak olyanok, akik gratuláltak. Igen, valami ilyesmire számítottam. A táboros gyerekek írtak, hogy ők már gondolták, amin elmosolyodtam, ezek szerint mégse tudtuk annyira titkolni.

Lezuhanyoztam, hajat mostam, és miután megnéztem egy filmet, már el is aludtam. Furcsa volt megint a saját ágyamba lenni, és hiányzott Gemma mellőlem, de nem sokára megint velük leszek, és ez megnyugtatott.