5.fejezet

Mi volt ez? 

Az elmúlt 2 nap másról sem szólt, csak a punnyadásról, ami most mindenkinek jól esett.

Reggel Gemma mellett ébredtem, megint korábban mint bárki más a táborban. Fogalmam sem volt, hogy miért nem tudok itt normálisan aludni. Legjobb barátnőm nekem háttal feküdt és halkan szuszogott, szőke haja pedig összevissza állt. Pár perc után meguntam a fal bámulását, így gyorsan felkeltem. Kezembe vettem a naplómat, majd kimentem. A reggeli csend mindig megnyugtatott, és ez most sem volt másképp. Leültem a lépcsőre és a kezembe lévő füzetet a lábaimra raktam. Gyorsan odalapoztam egy üres oldalra, és írni kezdtem.

 „ Kedves naplóm!

Lassan másfél hete tart a tábor, és bár eleinte nem gondoltam volna, hogy élvezni fogom, mégis nagyon szeretek itt lenni. A gyerekek aranyosak, és a korkülönbség ellenére jókat szoktunk beszélgetni. Pár napja megismertem Liam, Louis és Zayn barátnőit, aminek nagyon örülök. A fiúkkal szerencsére már az első napon összehaverkodtam, és hamar megkedveltük egymást. És utoljára hagytam azt a két személyt, akik miatt itt vagyok a táborban. Gemmát és Harry-t. Örülök, hogy Harry-vel már az elején tisztázni tudtuk a dolgokat, és tényleg azt látom rajta, hogy próbálkozik. Gemma pedig… Gemma. A legjobb barátnő a világon. Nem is tudom, hogy bírhattam ki nélkülük olyan sok időt. Néha félek egy kicsit, hogy megint ugyan az lesz, de próbálok a jelenbe élni, és remélem, hogy nem fog bekövetkezni. Már csak egy hét van a táborból, kiváncsi vagyok, hogy fog végződni. „

Becsuktam a szürke kis füzetemet, és pár percig csak néztem az üres tábort. Aztán kisebb szívrohamot kaptam, mikor valaki megszólított.

-          Audry – hallottam meg valaki hangját mellőlem, ijedten néztem a hang tulajdonosára.

-          Jézusom Zayn – néztem rá, ő pedig hangosan nevetett rajtam. – Mióta ülsz itt? – néztem rá kíváncsian.

-          Úgy 10 perce – nézett rá telefonjárta.

-          És nem akartál esetleg szólni?

-          Annyira belevoltál merülve, hogy inkább megvártam amíg befejezett – mosolyodott el.

-          És láttad amit írtam? – vontam fel a szemöldököm

-          Nem – mondta, amitől megnyugodtam. Mindig is utáltam ha valaki a cuccaim között turkál, főleg ha a naplómba. – Miért olyan fontos neked ez a napló? – mutatott rá.

-          Tényleg tudni akarod? – néztem rá, ő pedig halványan bólintott.

Pár másodpercig haboztam, hogy elmondjam-e neki, vagy sem. Még soha senkinek nem mondtam el, de Zayn-nek most jól esett elmondani.

-          Kiskorom óta fontosnak tartottam, hogy leírjam ebbe az érzéseimet, mert nem mindenre emlékszem majd. Aztán 14 éves voltam, amikor Harry befutott és mi akkor költöztünk el. A napló lett a legjobb barátom, főleg akkor mikor végleg megszakadt velük a kapcsolatom. Új iskolába kerültem, és senkit nem ismertem, nem voltak barátaim. Szerintem ha ez a napló nincsen, már én se vagyok. Össze voltam törve teljesen, és ez a kis füzet segített nekem – fejeztem be, Zayn pedig csak a padlót bámulta.

-          Sajnálom, hogy ezeket át kellett élned – ölelt át szorosan, ami most nagyon jól esett.

-          Köszönöm, hogy elmondhattam – néztem mélyen a szemébe.

-          Soha nem láttam még olyan szoros kapcsolatot, mint ami köztetek van – váltott komolyra. – Örülök, hogy vagy Harry-nek – mosolyodott el újra.

9-ig csendben ültünk egymás mellett, és most megnyugtatott ez a csend. Miután Dave kijött a fiúk szobájából, bementem Harry-hez.

 - Szia manó – vigyorodott el, mikor meglátott.

 - Szia – dőltem be mellé az ágyba. – Hogy aludtál? – néztem rá.

 - Elment – válaszolt csukott szemekkel.

 - Én megint szarul – duzzogtam.

Reggeli után a strandra mentünk, hiszen olyan meleg volt, hogy mást nem is lehetett volna csinálni. A hőség a gyerekeket is kikészítette, ahogy minket is. Egész nap a parton fetrengtünk, vagy a vízbe sétálgattunk. Nem is lett volna máshoz kedvem. Harry hátán, vagy ölébe voltam mindig, de őt ez egyáltalán nem zavarta. Az egész napot a strandon töltöttük, 8 körül értünk vissza a táborba.

-          Na, fiúk és lányok, mit szólnátok ma egy éjszakai tűrához? – kérdezte Dave a vacsoránál. Mindenkinek felcsillantak a szemei, így 9 óra után, mikor már elég sötét volt, az udvaron gyülekeztünk. – Mindenki válasszon magának egy párt – adta ki az első utasítást Dave, és mindenki elindult valaki felé. Harry hátulról ölelt át, így ő lett a párom, bármilyen meglepő. – Az erdő körül kerítés van, de ne menjetek túl messzire. Meglehet ijeszteni a másikat, de ne nagyon durván – nézett a banda tagjaira, mire halkan felnevettem.

Tetszett, hogy szabadon mehettünk oda, ahova akartunk. Harry-vel elindultunk a sötét erdőbe, és én már az első fareccsenésre felugrottam.

-          Félek – suttogtam neki.

-          Audry, amíg engem látsz nincs baj – nyugtatgatott Harry. A sötétbe megkerestem kézfejét, és rákulcsoltam ujjaimat. Bár nem láttam őt, éreztem, hogy mosolyog.

Sokáig sétálhattunk, mikor egy olyan helyre értünk, ahol már kevesebb fa volt. Szerencsésen megúsztuk, hogy bárki megijesszen minket. Harry jót nevetett volna rajta, de én így is végig paráztam az utat.

-          Nézd Harry – mutattam fel az égre, és ő is felnézett. – Kifekszünk kicsit? – néztem rá.

-          Igen – nyomott puszit a homlokomra, majd lefeküdtünk a fűre.

Harry mellkasán pihentettem a fejem, és egyik kezemmel átöleltem őt. Mikor a derekamra simította kezét, valami furcsa érzés járt át. Már a tábor eleje óta ezt érzem, ha hozzámér. Nem tudom mi lehet ez…

-          Min gondolkozol? – kérdezte, és továbbra is a csillagos eget figyelte.

-          Rajtunk – válaszoltam egyszerűen.

-          Hogy?

-          Hogy most mennyivel másabb a kapcsolatunk, mint annó – mondtam ki, amire gondoltam éppen.

-          Én is így érzek – ült fel törökülésbe, én pedig az ölébe hajtottam a fejem, és így néztem fel rá.

-          Mármint… sokkal jobb – kezdtem.

-          De sokkal másabb – fejezte be Harry a mondatot helyettem.

-          Emlékszel, amikor régen együtt mentünk az oviba, és mindenki azt hitte, hogy neked már 2 csajod is van? – nevettem fel, mikor eszembe jutott az a bizonyos nap.

-          És amikor Gemmát megcsókolta egy fiú, és mindenki ott sajnálz, mert nem tudták, hogy a testvérem?

-          Vagy amikor beteg voltam, és te folyamatosan gyógyteákat készítettél nekem? – mosolyogtam.

-          Amikor pedig én voltam beteg, akkor te csináltad ugyanezt – mosolyodott el ő is.

Még jó pár emléket felsoroltunk. Volt amelyiken nagyokat nevettünk, és volt amelyiken meghatódtunk. Tény és való, hogy minden fontos, vagy kevésbé fontos pillanatomnál ott volt ez a két idióta- És a világ összes pénzéért sem adnám őket oda. Felálltam Harry öléből, és átöleltem őt. Amennyire csak tudtam, hozzábújtam.

-          Mindennél jobban szeretlek Audry – suttogta Harry, a szívem pedig egy hatalmasat dobbant.

-          Én is Téged Harry, örökre – bújtam hozzá még közelebb. Lassan elengedtük egymást, és csak néztünk egymás szemeibe, nem szóltunk közben semmit. A szívem vagy kihagyott néha egy ütemet, vagy annyira gyorsan vert, hogy azt hittem kiugrik a helyéről.

A hasamat mintha csiklandozta volna valami belülről, de magam sem tudtam, hogy mi.

 - Szeretlek – suttogta újra Harry, és szemeiben azt láttam, hogy ő is hasonlót érez, mint én.

Arca vészesen közel volt az enyémhez, és lassan ajkaira tévedtek szemeim. Olyanra gondoltam, mint még azelőtt soha… olyat akartam tenni, ami megdöbbentett. Felnéztem szemeibe, és halványan elmosolyodtam. Pár másodperc után közelebb lépett hozzám. Még a levegő is alig fért át közöttünk, zavarba hozott a közelsége, pedig nem szokott… Szóval ő is hasonlóra gondolt. Egyik kezét arcomra helyezte, ami megnyugtatott, de még jobban zavarba lettem. Még közelebb lépett, én pedig két kezemmel átöleltem őt. Borzasztó lassúsággal közeledett felém, én pedig úgy remegtem mintha fáznék. Iszonyatosan megakartam csókolni a legjobb barátomat… Puha ajkai súrolták az enyémeket, és ha nem fogja derekamat, szerintem ott helyben összeesek.

 - Audry – pattant ki valahonnan Gemma, a tökéletes pillanatnak pedig lőttek is…  

Sziasztok! Remélem tetszett a rész. Sajnálom, hogy most ennyire rövid lett... 

Ha tetszett írjatok véleményt.:) Köszönöm a rengeteg oldalmegjelenítést és a kommenteket.