Mi legyen?

Sziasztok!

Sajnálom, hogy az elmúlt időben nem volt új fejezet, ennek több oka is van.
Az első, hogy nem rég kezdődött az iskola, és elég fáradt voltam, na meg ihletem se nagyon volt.
A másik, hogy nem sok visszajelzést kaptam az utóbbi fejezetekre, és ebből arra következtettem, hogy nem kedvelitek a blogot, tehát nem láttam értelmét folytatni. Ti hogy gondoljátok? Folytassam, vagy mit javítsak? Őszintén, kérlek!:) Szóval valahogy jelezzétek véleményeteket, köszönöm nektek előre is!:)

1.díj

Sziasztok! Megkaptam az első díjamat, amit szeretnék megköszönni a http://00heismydream.blogspot.hu/ írójának! 

 

Szabályok:

1. Írd le, hogy kitől kaptad. 

2. Írj magadról 10 dolgot. 

3. Válaszolj 10 kérdésre. 

4. Tegyél fel 10 kérdést. 

5. Küldd tovább 10 embernek. 

10 dolog rólam:

1. 17 éves vagyok.

2. 3 éve modellkedek, hobbi szinten.

3. Kedvenc bandám a One Direction.

4. Újságírónak készülök.

5. Van 2 macskám, és nagyon szeretem az állatokat.

6. Imádom az álomfogókat. 

7. Nagyon szeretek olvasni, a kedvenc könyvem a Szent Johanna Gimi.

8. Mániákusan gyűjtöm a sminkeket, és imádok is sminkelni.

9. Budapesten élek, kiskorom óta.

10. Kedvenc sportágam a lovaglás. 

10 kérdés:

1. Ki a kedvenc énekesed/énekesnőd?

Több kedvencem is van, de ha nagyon választani kell akkor Harry Styles és Selena Gomez. 

2. Kedvenc színed?

Rózsaszín, és sötétkék. 

3. Mióta blogolsz?

2015. aug. 12.-e óta!:)

4. Mi a véleményed a blogomról?

Nagyon megfogott, és ahogy időm engedi, olvasni fogom.

5. Kedvenc évszakod?

Tavasz. Se túl hideg, se túl meleg.:)

6. Hány blogot írsz?

Ezt az egyet. 

7. Ki a kedvenc színészed/színésznőd?

Ian Somerhalder, és Nina Dobrev. 

8. Miért kezdtél el blogolni?

Régóta írok történeteket, és sokan mondták, hogy szerintük kezdjek blogolni, úgyhogy gondoltam, miért is ne. És nem bántam meg! 

9. Mennyi időbe telik egy rész megírása?

Ez változó, van amikor pár óra is elég, de van amikor több nap.

10. Kedvenc ételed?

Mindent imádok, de leginkább a hurkát. Vicces, mert elég vékony ember vagyok, pedig rengeteget eszem!:D

Az én 10 kérdésem:

1. Hány éves vagy?

2. Mivel szeretnél foglalkozni a későbbiekben?

3. Jártál már külföldön?

4. Szeretsz olvasni?

5. Milyen könyveket szeretsz inkább?

6. Van háziállatod? 

7. Kedvenc ruhadarabod?

8. Milyen iskolába jársz? 

9. Kedvenc csokid? 

10. Hogy tetszik a blogom?

10 blog, akiknek küldöm: 

1. http://gyuloletvagyszerelem.blogspot.hu/

2. http://tulajdon.blogspot.hu/

3. http://takenlight.blogspot.hu/

4. http://fizzytomlinson.blogspot.hu/

5. http://givemelovefromonedirection.blogspot.hu/

6. http://electricfanfichu.blogspot.hu/

7. http://dear-my-diary-5sos.blogspot.hu/

8. http://onthewaybysamwilberry.blogspot.hu/

9. http://harrystylesfanfictions.blogspot.hu/

10. http://yousavedmefromthedarkness.blogspot.hu/

10.fejezet

Sziasztok! Itt is az új rész, remélem tetszeni fog. Ha így volt, kérlek hagyjatok magatok után valamilyen nyomot. Köszönöm a rengeteg oldalmegjelenítést, és a hozzászólásokat. Ez most elég rövidre sikerült, a következő hosszabb lesz, ígérem! Jó olvasást!

Veled van, és szeret! 

-          Audry, ne itt… tele van fotósokkal, nem kell, hogy minden újságba ez legyen – húzott félre Gemma, egy külön kis szobába, és bezárta az ajtót.

-          Aj, én ezt nem fogom bírni. Nem hallottad, miket mondtak rám? Leribancoztak, csak, azért mert szeretek valakit, és együtt vagyok vele – sóhajtottam.

-          Tudom, és hidd el, hogy egyáltalán nem érdemled meg, de Harry-be mindenki „szerelmes” és most mindenki utál, aki őt szereti. De aki tényleg szereti Harry-t, elfogadja, hogy veled van. Próbálj meg nem foglalkozni velük – simogatta a hátamat Gemma, ami picit megnyugtatott, de egyszerűen nem bírtam felfogni, hogy miért ribancoztak le. Azt se tudják, ki vagyok, egyedül a nevemet tudják, és már ribancoznak. Jó, tudom, hogy ez most nem rólam szól, hanem arról, hogy az álompasijuk nem szingli, és ezért engem kell szidni.

-          Értem, de akkor is – álltam fel, és sétálgatni kezdtem a szobába.

-          Amikor engem megismertek a rajongók, engem is folyamatosan ribancoztak, mikor én a nővére vagyok. Kell nekik egy kis idő, hogy elfogadjanak de nem fog ez sokáig tartani, nyugi. És csak gondolj arra, hogy Harry veled van, és szeret – nyugtatgatott Gemma.

-          Tudom… csak annyira rossz – húztam el a számat. Gem szavai tényleg megnyugtattak, bár még mindig nem értettem a rajongókat, de nem is akarom megérteni. Nem nekik kell szeretni, hanem Harry-nek. És ő szeret. És ez a lényeg.

-          Na, jó menjünk a koncertre, mert szerintem az öcsém már idegrohamot kapott, hogy hol lehetünk – nevetett Gemma.

Felkaptam a táskámat, és a színpad mögé mentünk. Hátul mindenki rohangált, az első ismerős, akit kiszúrtam, Louis volt, aki kissé idegesen jött felém.

-          Hol voltatok? Harry tiszta ideg, mert nem vettétek fel a telefont – mondta.

-          Hol van? – kérdeztem egyszerűen.

-          Uh basszus, tényleg sokat hívott – nézte telefonját Gemma.

-          Hol van? – kérdeztem kicsit idegesebben.

-          Ott – mutatott egy távolabbi ajtóra Louis, én pedig már meg is indultam.

Kopogás nélkül nyitottam be Harry-hez. A szobába lévő kanapén ült, térdein támasztotta kezeit, és csak a telefonját bámulta. Mikor beléptem, azonnal odakapta a fejét, és felpattant.

-          Hol voltál? – kérdezte idegesen, de mikor látta, hogy én ettől egy kicsit megijedtem, enyhült az arca.

-          Ne haragudj Harry, csak a rajongók… - kezdtem, de akkor szólalt meg a kis hangszóró, hogy 5 perc van kezdésig, és a fiúk induljanak meg a színpad mögé.

-          A rajongók? Mi történt Audry? – lépett közelebb.

-          Menj Harry, utána megbeszéljük. Szeretlek – adtam hosszú puszit ajkaira.

-          Én is Szeretlek, de mi történt? – kérdezte kétségbeesett arccal.

-          Semmi komoly Harry, utána megbeszéljük, de a rajongóid már várnak – mosolyodtam el, amitől picit megnyugodott.

-          Sietek – mosolyodott el, majd kilépett az öltözőből és már el is tűnt.

Pár percig csak ücsörögtem ott, majd kimentem, hiszen még úgyis 2 óra mire véget ér a koncert. Gemmát sehol nem találtam meg, ezért a büféhez mentem, és kértem egy kávét magamnak. Leültem egy kanapéra, elővettem a telefonomat és azzal kezdtem szórakozni. Nem akartam felmenni twitterre, de végül megint rányomtam. Az egész twitter pörgött, és minden rólam és Harry-ről szólt. A fotósok konkrétan most láttak először, és jó sok képet kiposztoltak. A kommenteket inkább nem néztem meg, mert azon csak felidegesítem magam.

A színpad mellett tökéletes ráláttam a fiúkra, így odaültem és figyeltem őket. Összevissza ugráltak, és poénkodtak a másikkal.

A koncertet végignéztem és végignevettem. A végén már fájt a fejem a sikításoktól, de túléltem. Harry kissé fáradtan, de vigyorogva jött le hozzám.

 - Lezuhanyozok, aztán jövök – csókolt meg, majd ment is tovább. Én is indultam volna tovább, de valaki visszahúzott.

 - Történt valami? – fürkészte az arcomat Zayn.

 - Nem – sóhajtottam.

 - Látom… akarsz róla beszélni? – kérdezte tőlem.

 - Semmi – rántottam meg a vállamat. – Amikor jöttünk a koncertre, ugye rajongók vettek körül minket, nagyjából – kezdtem bele, ő pedig bólintott. – Nem néztem nagyon rájuk, mert gondoltam, hogy nem én leszek a kiskedvencük, de ők egyszerűen mintha meg akarnának ölni, és tényleg… nem az, hogy nem vagyok szimpatikus, hanem tényleg azt láttam a szemükbe. És nem egy ember kiabálta be, hogy ribanc, meg kurva. És most milyen alapon ribancoznak le? Mert tudom, hogy ez nem rólam szól, hanem arról, hogy Harry mostmár nem szingli. De könyörgöm. Ha szeretik, akkor nem az lenne a lényeg, hogy azt akarják, hogy boldog legyen? – fakadtam ki, és idegesen letöröltem a könnycseppiemet. – De most komolyan miért ribancoznak le? Mert jó, utáljanak, úgyse ismernek. De nem tudnak rólam semmit, még csak azt se, hogy hány éves vagyok, és ezt kapom. És nem csak tőlük, minden rajongó leribancoz - hajtottam le a fejemet, hajam pedig előreomlott.

 - Audry, nyugi – ölelt át Zayn. – Perrie is megkapta ugyanezeket, tudom, hogy ez most nagyon nehéz. De figyelj, nem nekik kell szeretniük téged, hanem Harry-nek. És erre koncentrálj. Harry-nek fontosak a rajongók, de hidd el, hogy senki nem annyira fontos neki, mint Te – mondta Zayn.

 - Sajnálom, hogy így kifakadtam – húztam el a számat.

 - Audry, ezért ne kérj bocsánatot – mosolyodott el. – Nyugodtan szól bármi, van, és tudom, hogy ez most mennyire rossz, de hidd el, hogy pár nap és már nem lesz ez. Csak még friss. Perrie-t is ennyire szidták, és ugyanezeket kapta. De pár nap eltelt, a rajongók feldolgozták, és már semmi nincs. És ez lesz nálatok is. Csak új vagy te is nekik, meg a helyzet is – mondta, és sikerült picit megnyugtatnia.

- Tudom, csak én nem bírom, ha így alaptalanul ribancoznak – húztam el a számat.

- Ez nem azért van, mert azt gondolják rólad, hanem mert a „szerelmükkel” jársz – nevetett fel, és én is elmosolyodtam.

 - Most pedig menj, és beszélj Harry-vel. Neki is mondd el ezeket – intett Harry öltözője felé, én pedig bólintottam, majd mentem is tovább.

Az öltöző előtti kis kanapén leültem, és megvártam, amíg Harry kész lett.

Nem sokkal később jött ki, és visszamentünk az öltözőbe.

-          Baj van? – kérdezte ijedt tekintetekkel Harry, mikor meglátta kisírt szemeimet.

Neki is elmondtam ugyanazt, amit Zayn-nek. Ő is próbált megnyugtatni, de én csak az ölelésére vágytam. Soha nem hagynám el Harry-t ezért. Sok mindenen keresztül mentem már, és most ez a helyzet is rossz, de túlságosan szeretem Harry-t. Fontosabb, mint bármi, vagy bárki az életembe. És erről az egészről igazán nem ő tehet.

-          Szeretlek Harry – néztem fel rá mosolyogva.

-          Én is szeretlek kicsim – csókolt meg hosszasan.

-          Próbálok nem foglalkozni a rossz beszólásokkal, de tudod, hogy nem megy könnyen. De nem számítanak, mert csak te számítasz – simítottam meg arcát, ő pedig édesen elmosolyodott.

-          Nekem pedig csak Te. És bele fognak nyugodni, csak kell egy kis idő nekik – mosolyodott el újra, és még szorosabban ölelt.

Harry 10 perc alatt teljesen megnyugtatott, és már nem is zavartak a beszólások. Kifelé menet Harry kezét szorongattam, és talán kicsit túl sok fotós jelent meg hirtelen, de nem zavart, mert velem volt Ő. És csak ez számít, mindig is ez számított. 

9.fejezet

Sziasztok! Itt is lenne a 9.fejezet, remélem tetszeni fog nektek. Ha tetszett, akkor kérlek hagyjatok magatok után valamilyen nyomot. Köszönöm a rengeteg oldalmegtekintést és a kommenteket. Jó olvasást! 

Nekem ez nem megy...

Az elmúlt napokat Holmes Chapel-be töltöttük, ami feltöltött egy kicsit. Jó érzés volt újra „itthon” lenni, visszajöttek a kiskori emlékeim. Gemmával és Harry-vel általában az erdőben voltunk, ahogy kiskorunkban is, mert ott van egy játszótér. Jó sok ismerőssel összefutottunk itt, akik mosolyogva néztek minket, és gratuláltak nekünk Harry-vel, mint valami friss házasoknak.

Utolsó éjszaka Gemmával bezárkóztunk az ő szobájába, hogy csajos estét tartsunk. Jó pár csomag chips, és gumicukor hevert összevissza. Valami filmet is elindítottunk, de nem is figyeltünk rá, inkább beszélgettünk.

-          Nem fura? – kérdezte tőlem Gemma.

-          Micsoda? – néztem rá kérdőn.

-          Hogy már ismer a világ, nagyjából – mosolyodott el halványan.

-          Hát fura, de nem tudok mit csinálni. Nem fogok emiatt szakítani Harry-vel, vagy ilyesmi, de ezt tudod. Megijeszt a helyzet inkább – húztam el a számat. – Neked nehéz volt? – kérdeztem vissza.

-          Eleinte igen, de idővel hozzászoksz majd. Bár nyilván azért más, mert te a barátnője vagy – mondta.

-          Igen, és pont ettől félek. Én a barátnője vagyok, és most minden rajongó azt hiszi, hogy én elvettem tőlük Harry-t, pedig ez nem így van… én nem akarom elvenni tőlük – mondtam kicsit szomorúan.

-          Jajj, Audry emiatt nehogy rosszul érezd magad. A rajongók már azokat is kicsinálják, akik csak rá néztek Harry-re… néhányuk nagyon gonosz, de ne foglalkozz velük! Ott van neked Harry, aki szeret és hidd el, hogy Harry mindig ki fog állni melletted, és soha nem fogja hagyni, hogy rossz legyen neked. És én sem – bólogatott Gemma, szavai pedig picit megnyugtattak.

-          Tudom Gem, és ennek nagyon is örülök, de tudod, hogy én lelkileg nem vagyok olyan erős – hajtottam le a fejemet.

-          Audry, nehogy szomorkodj. Gondolj már bele, holnap megyünk turnézni, mennyi helyre eljuthatunk már, és ne a rajongókkal foglalkozz, hanem a szerelmeddel, velem, és a fiúkkal – csúszott közelebb Gem, és átölelt.

-          Nagyon szeretlek Gemma – öleltem át szorosabban.

-          Én is Téged – mosolyodott el.

Gemma szavai megnyugtattak, és próbáltam nem a csúnya hozzászólásokra gondolni.

Legjobb barátnőmmel természetesen hajnali 4 körül alhattunk el, ezért másnap 3 óra volt mire felkeltünk.

-          Jó reggelt – csoszogtunk be a konyhába, ahol csak Anne állt.

-          Sziasztok lányok – nevetett fel, mikor meglátta a fejünket. – Harry elment valami papírokat intéz, este 7-kor indultok – mondta.

-          Oké – bólintott Gem, majd elém tolt egy kávét.

A forró folyadéktól hamar éberebbnek éreztem magam. Reggeli után már indultunk is pakolni. Illetve csak Gemma pakolt, mert én már úgy jöttem ide, hogy összepakoltam.

Ma kocsival Londonba megyünk, és az első pár napot még nem hotel-be töltjük, hanem a fiúk Londoni házába. A pontos útitervet még nem néztem meg, szóval nem tudom mi London után a következő állomás.

6 órakor jutottam el odáig, hogy le is zuhanyozzak. Gemma ment utánam, szóval gyorsan felöltöztem és sminkeltem, majd lementem a konyhába. Fél 7 volt mire Harry hazaért.

 - Szia picim – adott egy hosszú csókot ajkaimra, majd indult tovább a kávéfőző felé.

 - Milyen napod volt? – érdeklődtem.

 - Elintéztem a papírokat, minden okés. A fiúk már ott vannak a házba – mosolygott.

 - Tényleg… most akkor hogy lesz? – kérdeztem tőle.

 - Londonba lesz 2 koncert, utána megyünk Cardiff-ba – nézte a papírokat, majd miután megválaszolta kérdésemet lerakta azokat.

Felmentem a szobába, még összeszedtem a cuccokat, és miután lecipeltük a bőröndöket Gemmával, elköszöntünk anyuéktól.

-          Nagyon vigyázz magadra kincsem, hívj ha tudsz, és ne foglalkozz a többi emberrel, csak velük – nézett Harry-ékre.

-          Jólvan anyu – öleltem át.

-          Te pedig vigyázz rá – nézett nevetve Harry-re.

-          Ezt kérni sem kell – átölelte anyut, majd felkapta a táskáját, másik kezével pedig megfogta az én kezemet.

Még egyszer rámosolyogtam anyura, majd kimentünk, és beszálltunk a kocsiba.

A kocsiút csendesen telt, halk zene szólt a rádióból, és mindenki az utat bámulta.

10 óra volt mire odaértünk, és majdnem leesett az állam, mikor megláttam, hogy mekkora az ő házuk. Jó, számítottam rá, de azért mégis.

 - Mekkora ez a ház – néztem Harry-re, aki csak elnevette magát. – És én itt fogok lakni? – kérdeztem. Jó, csak ideiglenesen pár napig, de akkor is.

 - Kicsim, kapard össze az álladat, és gyere be – zárta le a kocsit.

Kis idő után sikerült betalálnom a házba, ami belülről még jobban nézett ki. Zayn és Liam a konyhába tevékenykedtek. Niall és Louis pedig valami videó játékon játszottak.

-          Sziasztok – mentem először a konyhába. Mindenkit szép sorjába megöleltem, majd leültem a kanapéra, Niall mellé.

-          Kipróbálod? – kérdezte Niall, és felém tartotta a konzolt.

-          Inkább csak nézem – nevettem fel. Régebben Harry próbált tanítani, hogy kell velük játszani, de totál hülye voltam belőle. A mellettem ülő szőke fiú megrántotta a vállát, majd újra játszani kezdett.

Nem sokkal később a többiek is megérkeztek, a fiúk játszottak, mi Gemmával pedig figyeltük őket.

-          Holnap mi lesz? – érdeklődött Gem.

-          1-re megyünk egy interjúra, utána próba és utána koncert – világosított fel minket Zayn.

-          Akkor elég ha a koncertre oda megyünk, nem? – kérdezte Gemma.

-          Persze – bólintott Lou.

-          Hú, One Direction koncertre mehetek? El sem hiszem – ugráltam, mint egy kislány, a fiúk pedig megállás nélkül nevettek rajtam.

Éjfél volt, mire mindenki aludni készült.

-          Alszol velem? – kérdezte tőlem egy kicsit félve Harry. Bár kiskoromba sokat aludtam vele, mióta újra találkoztunk, még nem. És azért így mégis más.

-          Igen – öleltem át, és egy hosszú csók után Harry szobájába mentünk.

Egy kicsit fura érzés volt, hogy Harry mellett feküdtem. Nem tudtam, hogy most hozzá bújjak, vagy mit csináljak, de Harry megoldott mindent.

Lassan közelebb húzódott hozzám, én pedig automatikusan átöleltem őt, és hozzábújtam. Vagy 5 percig rendezkedtem magam, Harry-t és a takarómat, mire megfelelő helyet alakítottam ki magamnak.

-          Elhelyezkedtél? – nevetett fel halkan Harry.

-          Igen – mosolyodtam el, amit ő nyilván nem láthatott. Még egyszer megcsókoltam őt, és pár perc múlva már aludtam is.

Reggel 11 óra volt, mire felkeltem. Harry mellettem volt, már ébren és a telefonját babrálta, de mikor meglátta, hogy felkeltem, letette azt.

-          Jó reggelt – csókolt meg.

-          Neked is – mosolyogtam rá. – Mikor indultok?

-          12-kor – húzta el a száját.

-          És nekünk hányra is kell odamenni? – érdeklődtem, miközbe mellkasára feküdtem.

-          9-kor kezdődik a koncert, szóval szerintem fél 8 körül elég, és akkor tudunk egy kicsit együtt lenni – puszilt bele a hajamba.

-          Oké – mosolyodtam el. – A rajongók nem fognak megenni?  - húztam el a számat, mert megint kaptam már gonosz kommentet, üzenetet a fanoktól.

-          Nem tudom, de lesznek őrök, úgyhogy nyugi – ölelt át. – Nekem készülődnöm kell, kicsim – hajolt oda, hogy hosszasan megcsókoljon.

-          Akkor lemegyek reggelizni – keltem ki az ágyból, felvettem a köntösömet, majd leindultam.

A nappaliba csak Gemma ült, gondolom a többiek már készülődnek.

 - Jó reggelt – kiabáltam oda neki, majd a hütő felé vettem az irányt.

 - Neked is – pattant fel, és odajött hozzám. – Ma nem megyünk be a városba? Akarok pár cuccot venni – kérdezte.

 - De, persze. Nekem is jól jönne pár új dolog – bólintottam, majd kipakoltam a reggelimet, ami nutellás kenyér volt.

 - Akkor majd elkérem valaki kulcsát – nevetett fel.

Reggeli közben elköszöntem Harry-től, és a többiektől akik már meg is indultak, szóval tök üres volt a ház. Niall odaadta nekünk a kocsiját, ami jól jött, hiszen nem kell majd a tömegközlekedéssel hülyéskednünk. Harry egy testőrt is küldeni akart mellénk, de lebeszéltük róla, csak túl éljük valahogy…

Reggeli után gyorsan elkészültünk, és már indultunk is. Nem sokat mentünk, mikor leparkoltunk egy bevásárló központ előtt.

A rövid vásárlásból, elég hosszú lett. Majdnem minden boltba bementünk, és vettünk valamit. Igazi csajos nap volt, és a rajongók sem öltek meg minket. Bár jó páran odajöttek hozzánk, van aki még képet is akart velem csinálni, ami nekem még mindig furcsa, hiszen nem csináltam semmit. Voltak akik gratuláltak nekem, és Harry-nek, ami jól esett.

Hazaérve ettünk, és készülődtünk. Egy fekete farmert, és egy sötétkék felsőt vettem fel. Sminkeltem egy picit, és a hajamat pedig csak simán hagytam. 7-kor indultunk el a koncert helyszínére, viszont arra egyáltalán nem számítottam, ami ott várt…

Már messziről ki lehetett szúrni a hatalmas tömeget, és az arénát. Nem volt hátsó bejárat, ezért elől kellett bemennünk, ami elég nehéz volt.

A tömegbe érve mindenki felismert, voltak akik mosolyogtak, és voltak akik nekem akartak jönni.

 ’ Audrina, te ribanc ’ – hallottam ki a tömegből, és nem kicsit megrémültem. Hiszen itt van nem tudom hány ezer ember, akik ribancnak tartanak, csak azért mert én Harry barátnője vagyok.

Lehajtott fejjel, Gemma kezét szorongatva lassan bejutottunk az arénába.

-          Jól vagy? – fordult felém Gemma miközben átölelt. Bent is hallatszódott a sikítozó tömeg, és a fülemben csengett a rajongó mondata.

-          Nekem ez nem megy… - sóhajtottam fel, és próbáltam lenyugtatni magam, hogy ne sírjak. 

8.fejezet

Sziasztok! Most kicsit késtem a résszel, ne haragudjatok. Remélem tetszeni fog ez a rész, ha igen, hagyjatok magatok után valamilyen nyomot. Jó olvasást! 

Vége...

Az utolsó nap hamarabb eljött, mintha csak tegnap kezdődött volna a tábor. A mai napon még lemegyünk a strandra, este pedig tábortűz. Nem akartunk nagy búcsúzkodást, úgyhogy úgy döntöttünk, csak kiülünk, ahogy szoktunk és beszélgetünk. Harry-vel szerencsére minden jól alakul, bár nem sokat tudtunk kettesben lenni, de tökéletesen alakult ez az egész, aminek nagyon örültem. Még mindig picit fura, hogy ő a barátom, a szerelmem…

Reggel Dave hangjára keltem fel, aki gyorsan bekiabált és már ment is tovább. Gemma mellett keltem fel, már nem is tudom, mikor aludtam utoljára a fenti ágyba, de így sokkal jobb.

-          Utolsó nap – nézett rám szomorúan Gemma, és arcába lógó haját, hátrasöpörte.

-          Ez az, úgyhogy pattanj fel, és élvezzük ki az utolsó napot – ugrottam fel, Gemma pedig inkább nyöszörögve legurult az ágyról.

Reggeli után már indultunk is a strandra, Harryvel hátul mentünk, kézen fogva. Megint a turnéval kapcsolatban fárasztottam, már konkrét útitervet írtunk Gemmával, hiszen ő sem nagyon utazgatott még. A fiúk szerintem már megbánták, hogy elhívtak, de így jártak. Haha.

A nap nem sütött olyan erősen, de kellemes volt a strandoláshoz, úgyhogy miután bepakoltunk már indultunk is be a vízbe. Miután mindenkit szépen lefröcsköltek a fiúk, játszottunk egy kicsit, a kicsik feltűnően sokat másztak fel a fiúk hátára, nyakába meg sokat ölelgették őket. Szerintem ez az utolsó nap hatása. Harry mindig félve nézett rám, ha valaki átölelte, én pedig mindig jókat nevettem rajta, annyira édes volt. Természetesen nem voltam féltékeny, hiszen ők rajongók. Mi inkább kint napoztunk Gemmával, és meglepő módón a közelgő utazásról beszélgettünk.

 - Te melyik várost várod a legjobban? – nézett rám Gemma csillogó szemekkel.

 - Melyiket nem? – nevettem fel. – Amúgy New York, Los Angeles – soroltam, ő pedig csak bólogatott.

 - Legyen már az indulás ideje – csapkodott a homokba türelmetlenül.

 - El sem hiszem, hogy nyár végéig együtt leszünk. Jó itt is együtt voltunk, de ott azért mégis más lesz – vigyorogtam.

 - Hát jóval, főleg ha meglátod milyen rajongótáboruk, van… - nézett nevetve a fiúkra.

 - Veszek egy füldugót – nevettem fel én is.

 - Majd megismered Lou-t, meg Lux-ot is, meg egy csomó embert – kezdett bele a beszélésbe Gemma, ezeket már nagyon sokszor átbeszéltük, de még mindig annyira izgalmas.

7 óra körül indultunk vissza a szállásra, és vacsora után kezdtük is a tűz építését.

Kipakoltunk minden ételt, amit találtunk a konyhába, és mindent próbáltunk megsütni.

9 óra körül már kicsit lecsendesedtünk, én pedig Harry vállán pihentettem a fejemet.

 - Hiányozni fog ez az egész – sóhajtottam.

 - Nekem is – nézett végig mosolyogva a tömegen.

 - Annyi szép dolog történt itt – szipogtam.

 - Picim, ne sírj – emelte fel a fejemet. – Már csak szép dolgok fognak veled történni – ölelt át, és apró puszit adott a számra, amit szerencsére a többiek nem vettek észre.

10-ig csendben néztem, a tűzet és a többieket. Boldogságot éreztem, és tudtam, hogyha a tábornak vége lesz, akkor is ezt fogom érezni.

Másnap 10-kor keltett minket Dave, és reggeli után már pakoltunk is.

-          Nem fér bele – ült rá a táskájára Gem.

-          Gemma, ha idefele belefér, most is bele kell – nevettem.

-          Ne magyarázz, te se férsz bele – nézett szúrós szemekkel.

-          Pakolj Harry táskájába – vigyorogtam. Gem pedig felpattant, és már ott sem volt.

Nagy nehezen belegyömöszöltem a ruháimat a táskába, és kicsit leültem az ágyra, gondolkodni.

12-kor érkezett be a busz az udvarra. Bedobáltuk a cuccainkat, majd felültünk. Zayn, Liam, Louis, Niall és Gemma hátulra ültek, mi pedig eléjük, Harry-vel. Szomorúan néztük, ahogy a busz kitolat a kertből és megindul. Ez a tábor változtatott meg mindent, ha ez nincs, én még mindig otthon ülnék, és Harry-n kattognék.

Az út gyorsan eltelt, és 2 körül érkeztünk meg. Anya és Anne mosolyogva integettek, úgyhogy elköszöntünk a fiúktól, a gyerekektől és Dave-től, majd hárman odamentünk.

-          Na, milyen volt? – ölelt át anya.

-          Jó – vigyorogtam. A fotósok perceken belül megjelentek, úgyhogy megöleltem Harry-t és Gemmát, és indultunk haza. Ők Holmes Chapel-be mennek most, mi pedig majd holnap után. Kiváncsi vagyok rá, bár szerintem semmit nem változott az a hely.

3 óra volt mikor hazaértünk. Ledobtam a cuccokat a szobámba, és visszamentem a konyhába.

 - Na, és hogyan is volt az, hogy ti összejöttetek? – pakolt anya a hűtőbe, én pedig a pulton ülve mindent elmeséltem neki.

 - Tudod, mindig is féltünk apáddal, hogy mi lesz, ha már lesz barátod, és valaki más is lesz az életedbe – mosolygott anya. – De Harry a tökéletes fiú hozzád – ölelt át, és szavai hallatán azonnal vigyorogni kezdtem.

 - Hát… én is így gondolod – nevettem fel.

Anyával vacsorát készítettünk, ami most milánói volt és palacsinta, hiszen az a kedvencem. Apa nem sokkal később ért haza, így őt is jól megölelgettem.

-          Most kéne a jó apás fenyegetős szöveg, amiért barátod lett, de Harry… ő Harry – nevetett apa.

-          Örülök, hogy ennyire örültök ennek – mosolyodtam el. Abban a pillanatban megcsörrent a telefonom. – Az emlegetett szamár – emeltem fel a telefont, és kimentem az udvarra.

-          Szia picim – szólt bele Harry, hangja hallatán pedig boldog lettem, és hiányzott is. Pedig pár órája, hogy elváltunk.

-          Szia, miújság? – kérdeztem tőle.

-          Semmi érdekes, anya már nagyon készül, hogy jöttök – nevetett, és hallottam, ahogy Gemma és Anne hátul beszélgetnek.

-          Puszilom mindkettejüket – mondtam, következő pillanatban pedig már Gemma szólt bele.

-          Szia, gyertek már, úgy hiányzol – mondta.

-          Nekem is hiányoztok Gem – válaszoltam.

-          Úristen, megnéztem milyen boltok vannak Los Angelesbe, és… - kezdett bele Gemma, én pedig nevetve hallgattam, és megint csak vagy fél órát beszéltünk. Szegény Harry, lebeszéljük a pénzét.

Vacsora után bementem a szobámba, és laptoppal a kezemben, befeküdtem az ágyba. Rámentem twitterre, és azt hittem elájulok. Több ezer követőm lett, sok-sok üzenet, és minden, amit ellehet képzelni. Először azt hittem Gemma írt ki valamit, de miután a fala üres volt, rámentem Harry adatlapjára, és majdnem felsikítottam, örömömben.

Egy közös képünk volt ott, mikor átölel, és a kiírást látva először meglepődtem, majd rájöttem miért is lett ennyi követőm.

A kép alatt egyébként a nevem és egy szeretlek szó villogott, ami hatalmas boldogsággal töltött el. De nagyon meg is lepődtem, mert azt beszéltük, hogy még nem mondja el.

Azonnal hívni kezdtem Harryt, aki nevetve vette fel a telefont.

-          Kiváncsi voltam, mikor veszed észre – szólt bele.

-          De nem az volt, hogy még ne? – kérdeztem rá azonnal.

-          De igen, de nem akarom titkolni, hogy van barátnőm. Ma se tudtunk normálisan elköszönni a fotósok miatt – sóhajtott Harry.

-          Értem… - válaszoltam. – Ez nekem is jobb így – vigyorodtam el, amit ő nyilván nem látott.

-          Szeretlek Picim – mondta halkan Harry.

-          Én is Szeretlek, holnap beszélünk – mosolyogva tettem le a telefont, és még egy kicsit neteztem.

Anyának és apának azonnal elmeséltem, hogy hirtelen mennyi követőm lett, ők pedig vigyorogva fogadták a hírt, miszerint kislányuk nem csak párkapcsolatban van, de híres is. Aha, híres. Bár fel voltam készülve rá, hogy nagy port fog kavarni az, hogy Harry-nek barátnője van, ekkora felhajtásra nem számítottam. Az internet, a facebook, és a twitter is ezzel volt tele. Sok rajongó írta, hogy mekkora ribanc vagyok, de voltak olyanok, akik gratuláltak. Igen, valami ilyesmire számítottam. A táboros gyerekek írtak, hogy ők már gondolták, amin elmosolyodtam, ezek szerint mégse tudtuk annyira titkolni.

Lezuhanyoztam, hajat mostam, és miután megnéztem egy filmet, már el is aludtam. Furcsa volt megint a saját ágyamba lenni, és hiányzott Gemma mellőlem, de nem sokára megint velük leszek, és ez megnyugtatott. 

7.fejezet

Sziasztok! Itt is az új fejezet, ha tetszett iratkozzatok fel, írjatok véleményt! Köszönöm a sok oldalmegjelenítést, és a véleményeket, nagyon jól esnek. Jó Olvasást!

Gyere velünk...

Reggel mikor felkeltem, mindent szépnek láttam, és az arcomon levakarhatatlan mosoly volt. A fiúk és Gemma is totál feldobódtak, mikor megtudták mi is történt. Már csak pár nap van vissza a táborból, de én most kezdem el élvezni igazán.

-          Na mivan te kis szerelmes? – cukkolt Gemma, mikor felkelt.

-          Semmi – vontam meg vállam.

-          Én annyira örülök nektek – ült fel vigyorogva. – Anya megtudja, szerintem már az esküvőt fogja tervezni – nevetett fel, velem együtt.

-          Anne-t ismerve, biztosan – bólogattam. – Oh, basszus még anyát is fel kell hívnom, már félek a reakciótól – gondoltam vissza a tegnapi beszélgetésünkre.

-          Miért? – pislogott nagyokat Gemma.

-          Tegnap mikor rossz kedvem volt, felhívtam anyát és elmondtam mivan, ő meg belesikított a telefonba, hogy végre együtt vagyunk – Gemma felnevetett, én meg inkább előkotortam a telefonomat. Anya pár csörgés után vette csak fel. – Szia anya, bocsánat a tegnapiért – szóltam bele én elsőnek.

-          Szia, semmi baj kincsem, megoldottátok? – kérdezte anya, és egy kis idegességet éreztem a hangján. Biztos voltam benne, hogy azért, mert szomorú voltam.

-          Igen – vigyorodtam el, amit csak Gemma látott. – És hát izé volt köztünk csók – makogtam el a szavakat, anya pedig megint sikított egyet.

-          Nem mondod komolyan? Ugye most nem viccelsz? – kérdezte izgatottan anya. Épp válaszoltam volna, mikor Zayn nyitott be a szobába.

-          Nem anya, nem viccelek. De most le kell tennem, mert Zayn jött be. Szia anya, szeretlek – tettem le a telefont, majd kérdőn a mellettem álló fiúra néztem.

-          Dave üzeni, hogy ma megint az erdőbe megyünk – mondta, majd rám nézett. – Harry pedig azt, hogy menj ki – vigyorodott el, én pedig már ott sem voltam.

Harry a háztól nem messze állt, nekem háttal. Mikor odaértem hozzá, hátulról átöleltem. Kicsit megijedhetett, mert mikor meglátott felsóhajtott.

-          Szia manó – ölelt át, és egy apró puszit nyomott a számra, amitől azonnal elmosolyodtam. – Nem akarom, hogy a kicsik meglássák, hogy ez van köztünk, mert kiírják mindenhova és annak még nem jött el az ideje – mondta Harry, én pedig csak bólintottam. Talán kicsit sokáig ölelgettem Harry-t, de ez eddig is így volt, szóval nem keltettünk túl nagy feltűnést.

-          Reggeli – kiáltotta el magát Dave, mire mindenki megindult az étkező felé.

A fiúk és Gemma nagyon vigyorogtak mikor Harry átölelt, vagy megfogta a kezem. Néha már zavarba éreztem magamat ettől az egésztől. Reggeli után Gemmával nyöszörögtünk egy sort, amiért megint erdőbe megyünk de Dave nem akart lemondani céljáról. Már csak 4 nap van a táborból, nagyon fura lesz újra otthon lenni, de azért hiányzik is már.

Gyorsan felöltöztünk és indultunk is. Harry-vel kicsit lemaradtunk a sortól, és hátul sétálgattunk kézen fogva.

-          Olyan fura érzés – nézett összekulcsolt kezünkre.

-          Nekem is, bár eddig is mindig kézen fogva járkáltunk – mosolyodtam el.

-          Igen, de eddig a legjobb barátnőmmel járkáltam kézen fogva – mondta. – Most pedig a barátnőmmel – nézett komolyan a szemembe. A szívem megint gyorsabban kezdett verni. Harry nyelt egy nagyot, majd maga felé fordított, és mélyen szemeimbe nézett. – Audry, lennél a… - kezdte de nagyon nehezére esett bármit is mondani, és hihetetlenül zavarban volt.

-          Igen – mosolyodtam el. Harry először meglepődötten nézett rám, majd elvigyorodott és szorosan magához ölelt.

-          Szeretlek – suttogta, én pedig belefúrtam arcomat a vállába.

-          Én is téged – válaszoltam. Pár másodperc múlva elengedtük egymást, és miután váltottunk egy hosszú csókot mentünk a többiek után.

Nagyon furcsa érzés volt azt mondani, hogy én vagyok a barátnője. Többször elmondtam ezt magamba, de egyszerűen nem tudtam felfogni. A séta további részét csendben tettük meg, néha 1-1 csókot váltva, mikor a többiek nem látták. Egy kicsit zavart, ez a fajta titkolózás, hiszen minden fiatal lány arra vágyik, hogy világgá kürtölje, mennyire szerelmes. De mivel az én barátom egy világhírű énekes, ezt nem tehettem, de azok az emberek, akik nekem fontosak, tudták és ez így volt jó.

Egy kis patak mellett pihentünk meg, mikor már visszafele mentünk.

-          Na, gyerekek és hogy tetszett nektek a tábor? – kérdezte Dave a fiataloktól. Egyszerre beszéltek, így nem lehetett érteni semmit, de az egyértelmű volt, hogy nagyon élvezték. Caitlyn nagy mosollyal az arcán mesélte, hogy az anyukája beíratja őt a zeneiskolába. Elvigyorodtam, mikor visszagondoltam arra az estére, mikor azt mondta, hogy a példaképe vagyok. Valószínűleg neki is eszébe juthattam, mert ő is rám mosolygott.

-          Kéne valamit csinálni az utolsó előtti napon, nem? – kérdezte Louis, mire mindenki bólogatni kezdett.

-          Szerintem csak üljünk kint tovább, és beszélgessünk – mondta mosolyogva egy kislány, és mindenki egyetértett vele.

Este kihagytuk a tábortüzet, mert a túra után mindenki kidőlt aludni. Gemmával az étkező melletti padon beszélgettünk.

-          Na, de akkor most mi is van köztetek? – nézett rám.

-          Hát… a barátnője vagyok – pirultam el, de ő ezt nem látta, mert már sötét volt.

-          KOMOLYAN? – ugrott fel és szorosan átölelt. - Tudtam, hogy egyszer eljön ez a nap is. Nálad tökéletesebb lányt el sem tudok képzelni mellette, és látszik rajta, hogy mennyire boldog, meg rajtad is – vigyorodott el.

-          Hát köszönöm – nevettem fel.

-          És megbeszéltétek, hogy mi lesz miután vége a tábornak? – kérdezte Gem.

-          Nem, még nem – mondtam szomorúan.

-          Arra gondoltunk Harry-vel, hogy tábor után pár napig te is hazamész, és mi is aztán lejöhetnétek Holmes Chapel-be egy kicsit. Mármint anyukádék is – mosolygott.

-          Ez nagyon jó ötlet, anyáék biztos benne vannak – bólogattam.

-          A ház előtt vár a herceged – bökött állával a lépcsőre, ahol Harry ült Niall-el.

-          De én most veled beszélgetek – mosolyogtam rá.

-          Jajj, már Audrina ne cukiskodj. Inkább menj, és élvezzétek ki, hogy most nem látnak a kicsik – mondta komolyan, és halványan elmosolyodott.

-          Szeretlek Gemma – öleltem át szorosan.

-          Én is Téged – mondta, és hangján hallottam, hogy mosolyog.

Gemma elment telefonálni, én pedig odasiettem Harry-ékhez.

-          Sziasztok – huppantam le Harry mellé. Gyors szájra puszit adott, hiszen ott volt Niall is.

-          Mizu, legjobb barátom? – kacsintott rám Niall. – Most már hivatalosan is lehetsz az – mondta, és mind a hárman felnevettünk.

-          Hé, azért mert a barátnőm lett, még nem veheted el őt – nézett rá szigorúan Harry, miközben fél kezével átkarolt.

-          De úgyse lehet a legjobb barátnőd és barátnőd is egyszerre… - nézett kérdőn Harry-re.

-          Jaj, fiúk – nevettem fel. – Olyan bolondok vagytok – ráztam meg a fejem.

-          Na, jó én bemegyek legjobb barát, és Harry – emelte ki a legjobb barát szót, majd felállt és bement a szobájukba. Harryvel legalább 10 percen keresztül egymás száján csüngtünk, amitől a hasamba a pillangók feléledtek, a szívem ki akart ugrani a helyéről és levakarhatatlan vigyor lett az arcomon.

-          Mi lesz ezután? – kérdeztem, ő pedig kérdőn nézett rám.

-          Mi után?

-          A tábor után… vége lesz. Te mész tovább a világba, én megyek haza, Gemma pedig Holmes Chapel-be – néztem rá.

-          Erről már beszéltem sokat a fiúkkal, Gemmával és még a szüleiddel is – nézett rám.

-          Hogy? – kérdeztem kikerekedett szemekkel.

-          Arra gondoltunk, hogy… - nyelt nagyot. – Jöhetnél velünk a turnéra, ami a tábor vége után 1 héttel indul – mondta ki nehezen. Először nem is tudom mit gondoltam. Nem tudtam, a szüleim, hogy reagálnának erre. Épp, hogy hazaérek, már megyek is tovább.

-          Anyuék mit mondtak erre? – kérdeztem.

-          Elengednek, ez tőled függ – nézett rám, én bólintottam egyet majd tovább gondolkoztam. Bár nagyon nem volt min, hiszen egyértelmű volt, hogy velük akarok maradni. – Ha nem jössz, azt is megértem, de akkor is megoldjuk a találkozót – mondta.

-          Megyek – öleltem át.

-          Tényleg? – csillantak fel a szemei.

-          Igen. De először Holmes Chapel-be megyünk, nem? – kérdeztem.

-          Gemma mondta? – nézett rám, lassan bólintottam, ő pedig folytatta. – Igen, először oda, és onnan tovább.

-          És akkor egy csomó városba megyünk majd nem? – kérdeztem, és totálisan beleéltem magam az egész turnéba.

-          Igen – nevetett fel.

-          És ha a rajongók nem szeretnek majd? – ráncoltam össze szemöldököm.

-          Az itteni rajongók is odavannak érted – mosolyodott el.

-          És meddig kell titkolnunk ezt az egészet? – utaltam kapcsolatunkra.

-          Nem sokáig, ígérem – adott puszit homlokomra, én pedig mosolyogva hajtottam fejemet a vállára.

Gemmával és a fiúkkal még jó sokáig beszélgettünk, és tervezgettük a turnét. Már most hihetetlenül örültem, hogy én is a részese lehetek ennek az egésznek. Este 11 körül mentünk át Gemmával a saját szobánkba, de persze még legalább 1 óráig a turnét tervezgettük. Azt találtuk ki, hogy minden városba beszerzünk majd egy szuvenírt, és a végén összeszámoljuk őket. A városok között egyébként ott volt New York is, az én álomvárosom. Kiskorom óta szeretnék kijutni oda, de nem volt rá lehetőségem soha.

Legjobb barátnőmmel megint egymás mellett aludtunk el, és úgy éreztem, végre teljesen boldog vagyok, bár a tábor óta már ezt érzem… 

6.fejezet

                                                                       Miért ne?

Gemma kérdőn nézett rám, én pedig inkább lehajtottam a fejemet és a földet bámultam. Nem mertem se rá, se Harry-re nézni. Azt se tudtam, mi volt az előbbi. Én nem szerethetem Harry-t úgy… ő a legjobb barátom. Csak megindultam előre, a tábor felé, remélve, hogy minél előbb visszaérek. Azt se néztem, merre megyek, csak mentem előre, mikor valaki megfogta a karomat.

-          Miért futsz? – kérdezte Gemma.

-          Nem tudom Gem… ez nagyon furcsa volt – utaltam a pár perccel ezelőtti dologra.

-          Tudom. Mármint szerintem nem furcsa – mondta Gemma, én pedig kérdőn néztem rá. – Menjünk vissza, addigra pedig megnyugszol kicsit – simította meg hátamat legjobb barátnőm.

-          Én nem akarok megnyugodni – mondtam hisztérikus hangon. Gem nem szólt semmit, csak megfogta a kezemet és egészen a szobánkig húzott minket.

-          Akarsz beszélni róla? – kérdezte.

-          Nem. Most nem Gemma – mondtam és befeküdtem az ágyamba. Éjfélkor se fogtam még fel, mi történt akkor. Ha rágondoltam, hogy Harry majdnem megcsókolt, elvigyorodtam és a szívem egyre gyorsabban, és gyorsabban vert. De amikor belegondoltam abba, hogy ő a legjobb barátom, szomorú lettem. Mivan, ha ezután nem is akar a barátom lenni? Ha ezzel elrontottam mindent? Könnyek közt aludtam el, de alig 1 óra múlva már fel is keltem. Egyszerűen nem tudtam aludni. Az álmaimba újra és újra lejátszódott ez az egész, és egyszerűen nem bírtam. Idegesen ültem fel, már nem tudtam magammal mit kezdeni. Forgolódtam össze vissza, a telefonomat nyomkodtam, és gondolkoztam. De a gondolkozás nem tett jót, mert mindig arra gondoltam, hogy itt vége a barátságunknak. És én nem tudom őt elveszíteni, mert mindennél jobban szeretem őt. Halkan lemásztam az ágyról, előszedtem a naplómat és kimentem. Megint csak a lépcsőt választottam, leültem és először csak bámultam a csillagokat. Remegtem, mert egy picit hideg volt, de nem akartam visszamenni. Szerencsére a lépcső felett állt egy lámpa, így jól láttam a naplómat.

„ Kedves Naplóm!

Eddig minden olyan jól ment. Mintha egy álomba lettem volna. Visszakaptam Harry-t és Gemmát, és jó volt minden. Egészen a mai napig. Szokásosan kezdődött ez is, mint a többi. Lementünk a strandra, és este éjszakai túrára mentünk. A párom természetesen Harry volt. Aztán egyik pillanatról a másikra valami olyan történt, amire soha nem gondoltam volna. A legfurcsább az egészben, hogy megrémít ez az egész, de közben örültem volna, ha megtörténik. Egyik részem örül annak, hogy végül nem történt meg, a másik viszont sajnálja. Kiváncsi lennék, mi lett volna akkor, ha megcsókol. De ezt már soha nem fogom megtudni. Annyira érdekelne, hogy most mit gondol Harry. „ A naplómat becsuktam, és tovább bámultam magam elé. Nem sokkal később felálltam, és sétálgattam a házak között. Jól esett kiszellőztetni a fejem, de egyáltalán nem nyugtatott meg. Nem akartam erre gondolni, mert teljesen összezavart, de mégse tudta semmi elvonni a figyelmemet. Messziről kiszúrtam, hogy valaki a házunk előtt sétálgat, és egy perce lefagytam. Első tippem Dave lett volna, de mivel nem igazán láttam a sötétbe, odamentem.

-          Te se tudsz aludni? – nézett rám, pedig még messze voltam tőle, de a nagy csend miatt hallottam őt.

-          Hogy tudnék? – nevettem fel kétségbeesetten.

Harry kinyújtotta karjait, én pedig gondolkodás nélkül odafutottam hozzá, és átöleltem.

-          Mi volt ez az előbb, Harry? – néztem fel rá és leültünk a lépcsőre.

-          Nem tudom – válaszolta, nekem pedig olyan gyorsan vert a szívem, hogy féltem, kiugrik.

-          Én se… - bámultam a földet.

-          Audry, nem szeretném, ha emiatt bármi lenne közöttünk. Mármint, harag, vagy ilyesmi – mondta Harry, én pedig bólintottam.

-          Szeretlek, Hazza – bújtam hozzá.

-          Én is téged, picim – ölelt át fél kezével, ami megnyugtatott.

Reggel a saját ágyamba keltem, viszont azt nem tudtam, hogy kerültem oda. Utolsó emlékem, hogy kint ülök a lépcsőn Harry-vel.

-          Jó reggelt – mosolyodott el Gemma, mikor meglátta, hogy fent vagyok.

-          Hogy kerültem ide? – ráncoltam a szemöldököm.

-          Elaludtál Harry vállán, ő pedig behozott ide – nevetett fel. – Jobban vagy? – kérdezte komolyan.

-          Igen – bólintottam. – Megbeszéltük.

Reggelinél szerencsére tényleg nem volt köztünk feszültség Harry-vel, bár a többiek nagyon figyeltek minket. A mai napon is a strandot választottuk programnak, és 11 órakor már lent is voltunk. Kivételesen most Gemmával ketten mentünk be a vízbe, és jó sokáig sétálgattunk.

-          Leülünk ide? – mutatott rá egy sziklára, aprót bólintottam, majd felmásztunk rá.

-          Mi lesz ezután Gem? – néztem rá barátnőmre.

-          Mi után? – kérdezte.

-          A tábor után. Megint elszakadunk?

-          Dehogyis – nézett rám nagy szemekkel Gemma. – Mindenkinek tanulság volt az a pár év. Harry biztos, hogy nem hagyná, hogy újra megtörténjen, és én sem – nézett a vízben sétáló testvérére.

-          Remélem… - figyeltem én is Harry-t.

-          Audry, mi volt ez a tegnapi?

-          Nem tudom – sóhajtottam hatalmasat.

-          Érzel iránta valamit? – kérdezte, én pedig pár másodpercig elgondolkoztam azon, mit is feleljek.

-          Nem – mondtam ki végül, de még magam sem voltam biztos ebben.

-          Nekem nem tudsz hazudni Audrina. Magadnak talán igen, de nekem nem, és jobban tennéd, ha magadnak se hazudnál – suttogta Gemma, de úgy tűnt, mintha ordítana.

-          Nem érezhetek semmit iránta – parancsoltam rá, bár inkább magamnak.

-          Miért ne érezhetnél? – mosolyodott el halványan Gem, de nekem valahogy nem ment.

-          Mert a legjobb barátom, már pisis korom óta, azért – suttogtam, mert egyszerűen képtelen voltam normális hangon beszélni.

-          És? Audry, ez hülyesség. Attól, mert kiskorod óta ismered, még érezhetsz iránta, bármit. Sőt… nálad jobban senki sem ismeri, még én sem. Éveken keresztül nem láttátok egymást, és még sorolhatnám az okokat. Mióta itt vagyunk a táborba, alig bírtok ki egymás nélkül pár órát, mindent meg tudtok beszélni és… - folytatta volna, de megállítottam.

-          Elég Gem – néztem fel rá. Nem szólt utána semmit, csak csendben átölelt.

A nap további részében elég csendes voltam, és folyamatosan Gemma szavai visszhangzottak a fejemben. Harry-t próbáltam kerülni, ami nehezen ment, de nem tudtam volna most a közelébe lenni. Gemma és a gondolataim teljesen összezavartak. Visszaérve csak bedőltem az ágyba, és zenét hallgattam, de még ez sem segített. Mivel Gemma a fiúknál volt, gondoltam felhívom anyát, hátha az segít.

 - Szia kincsem, baj van? – szólt bele anya.

 - Nem is tudom, hogy ez minek számít – sóhajtottam bele.

 - Mi történt?

 - Azt hiszem, érzek valamit Harry iránt – mondtam ki végül, anya pedig felsikított.

 - Komolyan? Nem mondod? Mindig is tudtam, tökéletes pár lennétek – nevetgélt anya.

 - Ezzel nem segítesz – ’szidtam’ le. – Mindegy, majd beszélünk, szia – tettem le, majd kimentem sétálni.

Legalább másfél óráig keringtem a tábor körül lévő erdőben, néha megálltam valahol, de leginkább csak sétáltam. Végül a tábortól nem messze, de mégis eldugott helyen lévő padra ültem le, felhúztam a lábaimat, és pár perc múlva sírni kezdtem. Annyira nehéz volt a helyzet, folyamatosan Harry-n kattogtam. Egyik percben ezt érzem, másikban azt.

-          Manó – hallottam meg valaki hangját mögülem, de nem akartam megfordulni. – Mi a baj? – guggolt elém Harry, mikor meglátott. Elfordítottam fejemet a másik irányba, a könnyeimet pedig gyorsan letöröltem. – Audry – mondta ki nevemet.

-          Harry, menj most el – mondtam neki, bár ezt még én sem gondoltam komolyan.

-          Meg kell beszélnünk – ült le mellém, miközben engem figyelt, de én inkább más merre néztem.

-          Sajnálom a tegnapit…

-          Mit sajnálsz rajta? – kérdezte Harry.

-          A helyzetet, én nem akartam – suttogtam.

-          Nem akartad? – kérdezett vissza Harry.

-          Nem – vágtam rá gyorsan, mielőtt még átgondolom.

-          Én igen – suttogta Harry, a szívem pedig szerintem kiugrott a helyéről.

-          Harry… én a legjobb barátnőd vagyok – néztem mélyen Harry szemeibe.

Percekig csak egymást néztük, és nem szóltunk semmit, ami már megőrjített. Harry lassan egyik kezével megsimította arcomat, közelebb hajolt, és… megcsókolt! Először fel sem fogtam mi történik, annyira hamar történt az egész. Hosszú puszit nyomott ajkaimra, majd elmosolyodott.

-          A legjobb barátnőm vagy, de szeretlek Audry – nézett mélyen szemeimbe. A hasamba, mintha pillangók repkedtek volna, a szívem borzasztóan gyorsan vert, én meg csak vigyorogtam, mint valami idióta.

-          Mint barát? – néztem Harry-re. Újra közel hajolt, a számtól pár centire megállt, és várt a reakciómra. Átöleltem nyakát, közelebb húztam magamhoz, és most én csókoltam meg. Lehet, hogy Gemmának igaza volt. Pár hosszabb csók után, nyelve bejutásért „könyörgött” amit rögtön meg is adtam neki, így hosszú csókba forrtunk össze. Levegő hiányába váltunk el egymástól, és átöleltem Harry-t.

-          Nem – válaszolt.

-          Mi nem? – néztem rá kérdőn.

-          Nem barátként szeretlek – kulcsolta rá ujjait az enyémekre.

-          Én sem – nevettem fel, és visszaindultunk a táborba.

Sziasztok! Remélem tetszett a rész, ha így volt, írjatok kommentet, iratkozzatok fel. Köszönöm a rengeteg oldalmegtekintést, és a véleményeket. Holnap új fejezet!:)